-Nem csoda, hogy legjobb barátnők vagyunk - sóhajtottam fel.
Kínosan nevettünk magunkon. Felém fordult és arcáról lerítt, mennyire el szeretné mondani neki. Az én egyetlen szerencsém, hogy nem fejezem ki magam ennyire. Nekem nem probléma, ha kitálalás nélkül beszélgetek Vele. Hisz semmi esélyem nincs nála. Míg Kath esete teljesen más. Marcus biztosan örülne neki. Sőt... ő sem érezhet mást. Már a beszélgetéseikből lehet látni, érez valamit iránta és ez az érzés kölcsönös. Nekik lehetne jövőjük. Hiba, ha ezt eldobnák.
-Miért nem mondod el neki? - tudakoltam, de sejtettem a választ.
A kérdésemre egy reménytelen vörös arc felelt:
-Semmi esélyem nincs nála. Ő... ő... - össze-vissza hadonászott kezeivel szavakat keresve. - Ő más, mint mi. És eleve... ő mást szeret... - belémmélyesztette szemeit. Kirázott a hideg és egy valami villant fel. Én?
Lehetetlen. Amúgy is köcsög velem sűrűn és még csak normálisan se tudunk beszélni. Kész röhej lenne. Elképzeltem, hogy mi együtt vagyunk... egy puccos hotelszobában voltunk egymást puszilgatva, miközben ő Baby-zget engem. Csókolózás közben jól beolvasunk a másiknak és reggelenként kihúzott szemöldökkel kell a melettem alvó srác, én meg tojással bélelt mamuszba lépek. Csak a testemen keresztül!
-Más, mint MI - hangsúlyozta ki a ,,mi"-t.
-Rám gondoltál? - kérdeztem tudva válaszát. Ám a ,,nem'' reménye még égett bennem.
-Mégis ki másra?
-Bárkire. Én és ő... tűz és víz. Megnyugodhatsz. - mondtam neki és a vállára tettem a kezem - Utál engem.
-Rosszul tudod. Hozzádvaló. Van a mondás miszerint a különbözők vonzzák egymást. Ez most is érvényben van.
Elnéztem, majd vissza.
-Tudod mit? Én nem fogok összejönni vele és ezek a mende-mondák is marhaságok. Ne higyj bennük! Sőt mi több. Segítek neked - mondtam legújabb tervemet fontolgatva.
Ha én és Tinus sose jövünk össze a négyes bandánkból, akkor legalább a fele legyen boldog. Azaz Marcus és Kath. Igaz Tinus is boldog lehet még, hisz barátok vagyunk csak. És ő is ezt akarta és én sem szeretnék mást. Meg vagyok elégedve a mostani helyzettel. Azt hiszem. Számomra tökéletes helyzetben voltam... vagy mégsem. De én hiába akartam, ha ő nem.
-Hogy segítenél? - kérdezte percek múlva.
-Majd meglátod - kacsintottam rá.
Letöröltem könnyeit és nyitódott az ajtó. Összenéztünk és felpattantunk. Mentünk az ajtó felé.
Lefagyva bámultam Tinust, ahogy pólót keresett... félmeztelenül. Egy tincse vizes homlokára tapadt. A nyálam csurgattam távolodó alakja után. Olyan tökéletes... Megbökdösött Kath. Ahogy ránéztem kihívó tekintetével találkoztam.
-Ezért nem akarod Macet.
Leplezésésként tetettet értetlenséggel néztem rá. Legyintett és hátba veregetett.
Csak ennyit mondott: Te is mesélni fogsz csillogó bociszem.
Megráztam a fejem és levetődtem ágyukra.
-Az ő helyén vagy - vigyorgott. Elengettem fülem mellett és arrébb vándoroltam.
Sziasztok! Itt a kiegészített folytatás. Remélem tetszik, ha igen, akkor vote és komi. Tegnap a 2. Fejezetre voksoltatok és köszönöm még egyszer, hogy olvassátok. A 2. az ebben a könyvben legyen vagy másikban?
Hagyj nyomott magad után és írjunk együtt történelmet!
Puszi, Jázmin
VOCÊ ESTÁ LENDO
Szabad egy táncra? I. kötet
Romance,,Ha szereted elengeded." -tartja a mondás. Azonban biztos, hogy elengeded? Vagy foggal, körömmel harcolsz érte? A főszereplőnk Emily épp visszavonulóban van kedvenc hobbijától... a tánctól. Ezt azonban megakadályozza egy hatalmas felkérés. A felkér...
