Szabad egy táncra? I. kötet

,,Kérlek!"

A vakuk elől elbújtatva törtettünk előre.
Az őrök betuszakoltak és végre a hűvös kávézóban lehettünk. Megigazítottam az övet és már készen is álltam az interjúra, bár görcsöltem, de azért kész voltam. Kész idegbeteg. A szívem egyre hevesebben vert. És megpillantottam Jane-t, ahogy kedvesen fogad minket a kamerákkal együtt. Ez sem segített rajtam. A gyomrom felfordult és, a szédültség úgy tört rám, mintha éhes oroszlán lenne.
A srácok sorra érkeztek be Tinus nélkül. Minden nagyobb tömeg érkezésénél reménykedtem, hogy beptoppan, de minden alkalommal csalódnom kellett.
Utolsóként jött meg. Lehajtott fejjel érkezett a kíséretével. Igyekeztem minél jobban kihúzni magamat és világítani, ahogy Andi utasított.
Puszik sokaságával köszöntötte Jane, a fiúkat. Sutymorogtak és elküldött minket hátra a mosdókhoz. Egy férfi bedrótozott minket, azután mehettünk az interjúra.
Elrendeztek minket párossával. Így Mac volt mellettem.
-Sziasztok itt Marcus és...
-Állj! Állj! - kalimpált Tinus, mire mindenki értetlenül figyelt rá - Jane. Kérhetek valamit? Hidd el jót fog tenni mindenkinek. - na ebbe meg mi a bánat üthetett?!
-Mondjad - nevetett.
-Hát Emet és Kathet ki kellene cserélni.
Nha nem. Biztos nem. Eddig kibírtam nélküle. Onnantól nem kellett a közelsége. Na igen... ez akkor is hazugság volt és most is. Nem akartam vele lenni. A közelében lenni. Tudtam, hogy akkor megenne az ideg. Nem bírtam volna közelségét... muszáj lett volna hozzáérnem. A szó teljes értelmében vonzott magához. A oldalra lakkozott hajával és ravasz mosolyával. Baaah.
-És ez miért is lenne jó Tinus?
-Igen Tinus ez mire lenne jó? - kérdeztem én is ellenkezően.
-Azt nehéz lenne most elmagyaráznom, de tuti kifizetődő lesz mindőnk felől - kacsintott ránk.
Elkerekedett a szemem. Le kellett higgadnom. Ha akkor nem dűlök hátra - a kanapé támlájának - , emelt hangon elleneztem volna a helyzetet. Mindenki maradjon csak a popsiján.
Marcus lassan simogatta a hátamat fel-le. Kath is felfigyelt rám. Nyugtatgatóan próbált rám hatni. Sikertelenül. A szívem már szinte kitörni készült a mellkasomból.
-Nah akkor valakinek ellenvetése? - tette fel a végleges kérdést Jane.
-Nekem jó - mondták egyesével.
Míg nem rám került a sor.
-Kérlek! - suttogta.
Kathnek eleget téve tétován bólintottam.
És helyett cseréltek.
Kath felé húzódtam. Hátha nem babonáz meg majd minden pillanatban.
-Ohh, köszi. Mintha olvasnál a gondolataimban - nevetett és közelebb csusszant.
A karunk összeért. Szupeer. Összekulcsoltam kezeim és az ölembe tettem. Ezzel összébb húzva magamat. Szívesebben lettem volna egy légy, akit lecsapnak, minthogy ott legyek. Körém fonta a kezét és magához húzott. Parfümjében csaknem elvesztem, de sikerült észheztérnem.
-Mi a baj? - suttogta, mire felemeltem a fejem, hogy lássam. Mosolygott.
Az Isten áldta volna meg a mosolyával együtt. Ami olyan angyali... BFF. Örökre...
,,Az, hogy sose lehetsz az enyém..." - nah, ezt sose fogom elmondani. Kellett egy felszínes ürügy ellene. Mikor eszembe jutott egyből rávágtam:
-Tinus. A ruhám és a hajam... - figyelmeztettem.
Ahogy ezeket a szavakat kimondtam lefagyott a mosolya. A szívem leplezetlenül tört darabjaira látványától... sose lesz az enyém...
Elkomorodva tolt el magától. Összezuhantam.
-Itt vagy? - kérdezték.
Martinus mereven ült mellettem.
-Igen - ,,fizikailag" tettem hozzá magamban.
És elkezdtük felvenni.
Végig éreztem magamon pillantását. Felé sem mertem fordítani a fejem. A szemem sarkából lestem, ahogy válaszolgat és lopva rám néz...
Elsütötte szokásos viccét is az egyik nagy kérdésnél:
-Ezt a nézők kérdései közül választottuk ki. De ez nekem is megtetszett most, hogy láttlak titeket így együtt. Készen vagytok?
-Nem. Mi Marcus, Martinus, Kath és Emilya vagyunk - vigyorgott talán hamiskásan?
És az Emilya... fhuh... utálom, ha így hívnak. De ezt sejthette.
Összeszorítottam állkapcsom, de azért mosolyogtam Jane-re. Erősen koncentráltam, nehogy szóljak érte. Martinus magabiztosan mosolygott reakciómat látva.
-Igen. Elnézést! - nevetett - Igazad van. De a kérdésem igazából csak hozzátok szól fiúk - na ez egyre érdeklődőbbé tett - Szeretitek azokat, akikkek érkeztettek Floridába?
Anyám... jesszus... mi a frász? Ez komoly? Atya ég. Temessetek el és hagyjatok ott. Végem van. Anya segíts! - ordítoztam magamban.
-Biztos, hogy ez áll a lapon? - kérdezte Martinus már-már kidülledő szemekkel.
-Elszeretnéd olvasni?
Bólintott és elvette.
-Szeretitek azokat, akikkel érkeztettek Floridába? Láttunk titeket. Mac valld be! - továbbolvasta a kelleténél.
-Cukik - nyögte ki Marcus.
-Na és akkor válaszoltok, vagy kivágjuk? - kérdezte.
-Válaszolunk. Vagyis én igen. - mondta Marcus.
-Én is - bólogatott.
-Akkor várjuk a válaszotokat.
Összeszorítottam a szemem és vettem egy mély levegőt.

Sziasztok! A folytiban szerintetek mi lesz a válaszuk?