Szabad egy táncra? I. kötet

Felismerés

Elhalkult a terem senki se szólt. Csupán Kathe sikítozott. Ránéztem és vissza magam elé. Zokogott, sikított és ugrált. Nem értettem. A fejem még a koreót javította, amit persze jól elcsesztem.
Megkerestem a látogatókat mikor úgy éreztem készen állok rá.
Egy hosszú tükör sor előtt ültek. 2-2 pár hosszú kéz, láb nyúlt végig a padlón. Amik rettentően véknyak voltak. Tehetetlenül ültek ott. Két kerekded fej szőke hajjal. Négy csík szem, amik barnában pompáztak. Ritka mélyek voltak még messziről is. Az egyiknek durván hátra fésült volt a haja, egészen hosszú. A másik már nem volt annyira igazgatott. Kuszán állt ketté, de mégis volt benne valami rendszerezettség. Hip-hop ruhában díszelegtek. Egyikőjük ruhája hófehér, míg a másik koromfekete akár az éj. Mire leesett, hogy kik vannak előttem... egy év eltelt. Én ismerem őket. Hogy én egykor a nyálamat csurgattam utánuk...
Halálos komolysággal meredtek ránk. Egy másodperc tizedrésze alatt megfagyott a vér az ereimben. Mintha nem tetszett volna nekik.
Összenéztek. Minden pillanat egyre hosszabb lett. Az őrületbe kergettek. Egymásra bólintottak és fütyülni kezdtek. A szívem kettőt dobbant, mire furcsa érzésem támadt. A talajt, mintha kihúzták volna alólam. Le kellett gugolnom. Mély levegő... belélegez, kifúj, be-ki. Szépen lassan. Próbáltam lehiggadni, hiszen nem üldözött az özönvíz. Be és ki... a nyugalom átjárta a testemet? Max a bánatot. En sír... ők ott vannak előttünk és minket örvendeztetnek.
-Congratulation! -kiabálták egyszerre.
-Szerintem ismertek minket... -mondta egyikük miközben felállt.
Így fel kellett ránéznem. Nem így képzeltem el őt.
-Nahát, megérkezett egó manó... -forgattam a szemem, de azért csak halkan mormoltam el a véleményemet.
-A reakciótokból vontam le Baby -kacsintott kacagva.
Nem ez lett a kedvenc első találkám az már szent.

Sziasztok! Remélem tetszik, hogyha igen, akkor tudjátok vote és komi. Holnap kövi rész.