Szabad egy táncra? I. kötet

Csak vele akartam lenni...

-Nyisd ki a szemed! - továbbra is suttogott s lágyan megsimította ragadós arcom.

Megremegtem s lassan engedelmeskedtem neki. Alig hittem a szememnek. Hosszan pislogtam, hogy jól láthassam. Mikor kitisztult a kép ugyanúgy folytattam a pislákolást. Biztos voltam benne, hogy képzelődök. Pont rá nem gondoltam volnam.

-Mar...tinus...

-Itt vagyok csssh... - suttogott és átölelt.

A megállni készülő zokogás újra feltört. Amint hozzámért kijött belőlem az, ami eddig nem akaródzott. Apa miatt... a bátyám miatt és egyre jobban Ő miatta...
Miért ver az Isten engem? Két ember lehetetlen, hogy velem legyen... na, de ő is... biztos voltam benne, hogy sose fogunk összejönni. Sose fogom elmondani mit érzek iránta... sosee! A bánatba ezzel a rohadt szóval! Soha sem!

Ahogy erősödött a sírás, úgy szorított erősebben magához. Utáltam, de azért jól is a kialakult helyzet. Mégis ki más lehet ilyen szerencsétlen, ha nem én?! Aaaah...

-Minden rendben lesz... - suttogta a fülembe - Bármi baj van, én itt vagyok neked. Számíthatsz rám. Ha szólsz meghallgatlak és egyből segítek neked. Azt a gyereket meg felrugom... de most mindegy. Nyugodj meg! Csssh... - mondta és a hátamat kezdte simogatni.

Nyeltem egyet és a magány újra felém kerekedett. Úgy tűnt nem tudja, hogy mi fáj jobban. Az elejét bizonyára már el is felejtette... nem az ő baja ez. De muszáj volt kimondanom, hogy már nem foglalkoztatt:

-Engem nem érdekel Thomas... - dünnyögtem.

Elengedett. És hátrálni kezdett. Nagyot nyeltem. Azt hittem le akar lépni. De nem... leült elém, a földre. A cipőmet kémlelte, én pedig őt. Oldalra húzta a száját és, mintha nehezére esett volna rám nézni.

-Ahogy sejtettem... de azt hittem, a "felrugom a Holdig" sztori érdekelhet téged - próbált mosolyogni, kevesebb sikerrel járt, mint azt elképzelhette - Em... ők már fentről vigyáznak rád. Büszkék lehetnek rád. Nem sok ember éri el, hogy velem egy színpadon és együtt táncoljunk - mosolyodott el s én meg elpirultam. Új egó manóm lett. Nem... az csak Marcus lehet... Ő nem olyan... - És ma este biztosan el fogom mondani a véleményem rólad - mondta és egyből elkapta a tekintetét. Elszégyelte magát.

Lassabban vettem a levegőt, mint eddig. Már nem is sírtam. Néha legördült egy-egy könny. De az semmiség volt akkor.
Ohh, miért pont tőle kell nekem lenyugodnom?
Felcibált és megmutatta a tükörképem. Első reakcióm: OMG... nem... nem a jó értelemben. Kivéve, ha bohóc táborba indulnék. Akkor tökéletesen festenék.

Az egyik oldalt teljesen lejött a smink. Míg a másik még nagyban lefele folyt. Arcom bal oldala fekete volt, míg a másik kék. A szépségkirálynők koronáját igazán a fejemhez vághatták volna ott helyben.

Tinus hirtelen lelépett. Azt hittem örökre ott hagyott. Csak tétován álltam ott. Perceken belül törlőkendővel tért vissza. Felemelt a mosdókagylókhoz és oda lerakott.
Óvatosan mosta le a sminkem egyes részeit. Minden egyes érintése az egekbe emelt. Hiába volt... utána ugyanúgy visszazuhantam. Olyan volt, mint pofára esni. Amikor nem fogott rámtört a magány. Ettől összehúzódtak izmaim. Amint ezt észrevette megfogta a kezem és nem engedte el...

-Készen vagyunk... csak a ruhád nem - ráncolta össze homlokát.

Lenéztem a ruhámra, ami teljesen rámsimult a nedvességtől... na minimum egy nobel díjat is kaphattam volna... a csuromvizes ruha végig követte vonalamat.
Tinus ravaszan elmosolyodott. ,,Ha perverz dolog jutott eszedbe kinyírlak" - féle gondolatok taglóztak le.
A kézszárítóhoz ráncigált. Elém térdepelt és most elsőnek engedett el. Beindítottuk és addig csináltuk, amíg meg nem száradt.
Újra kézen fogott és kivitt. Kath-ék már sehol sem voltak. Jane-ék voltak bent csak. A fuvarjukat várták. Elköszöntünk és már a biztonságiak mellett szálltunk be a biztonságot nyújtó autóba. Az ablakhoz ültem leghátra és ő is jött velem. A két ülőhely lényegében egyben volt, így könnyedén átkarolt... szerencsére a kint ácsorgó tömeg ezt már nem láthatta.

-Miért nem ültél be hátra reggel? - kérdezte. Már vártam ezt a kérdését.

-Nem igazán tudom - feleltem s a vállára dőltem. Visszagondolva tényleg hülyeség volt. Csak vele akartam lenni - Az igazat megvalva mérges voltam, de nem tudom miért. Viszont az ,,összegyűröd a ruhám és vigyázz a hajamra"-t nagyon sajnálom... ingerült voltam - mondtam az igazságot.

-Ugyan... nincs semmi baj. Viszont kissé meghökkentem akkor. Nem így ismertelek meg. A helycserét meg nem akartad... én meg rád erőltettem. Sajnálom.

Nagyot szippantott hajamból és sóhajtott... de olyan cukin. Lassan fújta ki bent tartott levegőjét.

-Nem, azt tényleg nem akartam - vallottam be.

-Miért? - kérdezte.

-Lehetne inkább máskor? - tudakoltam és feléfordultam.

Bólintott és lassan visszahajtotta fejemet.
Mire a szállóhoz értünk elpilledtem.
Már a szobában ébredtem ikre társaságában. Annyi volt a probléma, hogy nem magamtól keltem. Hisz AZ ÁGYAMON UGRÁLT! Legszívesebben lehurogtam volna a fejét. De annyira hasonlítanaak. Meg is enyhültem.

-Marcuus... - morogtam le - Menj innen!

-Nha nhem - lihegett - Van egy meglephetésem. Gyhere!

-De én nem akarok. Aludni szeretnék...

-Nem érdhekel - mondta könnyedén és ugrált tovább. A testemet könnyedén dobálta az ágy. De jó, hogy egyesek mindig frissek...

-Utállak - morogtam.

-Én is szeretlek! - mondta és leugrott. Megfogta kezem - lábam és, mint egy újonnan szerzett zsákmányt, a nyakába kapott és vitt el... messzire... hiába kapálóztam észre se vette.
Letett. Hirtelenjében azt sem tudtam hol vagyok. Ahogy újra s újra körülnéztem rájöttem, hogy lent vagyunk az ebédlőben. És nem csak ketten voltunk ott.

Sziasztok! Itt az új rész. Igaz holnap kellenne hoznom, de egyszerűen nem bírtam tovább. Fel kellett raknom! Na, de szerintetek mi ez a nagy meglepetés? Na, de ki lehet ott bent? Lehet, hogy most történik meg? Em-nek fiúja lesz a jövőben? Vagy mindent elszúrnak?

És köszönöm szépen a mindjárt 6000 megtekintést és jesszus túl léptük a 600 votet! Nagyon-nagyon köszönöm szépen. Lehet kicsinyesség, de elsírtam magam mikor megláttam. Szegény szüleim azt se tudták mi bajom van😂😱
Még egyszer. Köszönöm szépeeen😭😭!
Hagyj nyomott magad után és írjunk együtt történelmet!
Köszönöm💕
Jázmin