Szabad egy táncra? I. kötet

Együtt?!

-Hahó! Em ott vagy? Vagy elraboltak az űrlények? Mikről hadoválsz te nekem össze-vissza? A hobbodat meg nem akarom lenyúlni, mert félek tőled. És igen. Tudom, hogy flúgos a csajszi a vonal másik végén. Nem is kell mondanod. Kábé születése óta tudom, hogy valami baj van vele -elnevette magát.
-Bocsi Josh most le kell tennem. Beszélünk még -mondtam és kinyomtam.
Az ajtóm szépen lassan kinyílt. Mintha horror filmben lennék. (Ezt most suttogós hangon képzeld el) Lassan nyílik az ajtó berezelve állok a szoba közepén és a nyikorgó ajtót figyelem, ahogy éppen a gyilkos szellem jön, hogy levadássza a fejem.
Az ajtómon Marcus kukucskált be akárcsak az előbb Tinus. Körbenézett majd megállapodott a tekintete rajtam. Végigmért, mintha az ellenkezés jeleit kereste volna. Ennek hiányában bentebb jött. De közel maradt az ajtóhoz, amit résnyire nyitva hagyta. Menekülni akar tőlem?
-Beszélnünk kell -mondta Mac.
Egy koppanás és elsötétült minden. Azt hittem, hogy hosszan pislogtam. Fájt a fejem, de minden újra kivilágosult és folytatódott.
-Ideje. Gyere bentebb, mert eléggé ott ragadtál -invitáltam bentebb és az ágyamra mutattam.
Mereven helyet foglalt az ágyam legkülső sarkán és a plafont kezdte el tanulmányozni. Sorra sóhajtott fel, mire leesett mit akar, társuljak hozzá az ücsörgésben.
-Marcus -sóhajt -elmondanád, hogy mi a bajod?
-Azt hiszem el kellene -mondta és kellemetlenül felém fordult.
-Jól hiszed -bólogattam, miközben törökülésbe rendeztem lábaim -Szóval?
-Kérdezhetek valamit?
-Persze -bólogattam még mindig. Azt hiszem bólogatós kutya lettem.
-Légyszi akkor őszintén válaszolj!
-Marcus én megteszek minden tőlem telhetőt -a szívemre tettem a kezem az esküszéshez.
Várt egy kicsit. Bizonyítás képpen mélyen a szemeibe néztem
-Mivel jobb tőlem Tinus? -bökte ki.
Ezzel letaglózott. Nem értettem, hogy féltékeny vagy mégis mi van.
-Tessék?! Süket vagyok, bocs.
-Jól hallottad.
-Te azt hiszed, hogy mi együtt vagyunk?
Megvonta a vállát.
-Talán -mondta.
Szóra nyitottam a szám, de vissza is csuktam. Nem tudtam mit mondani neki. Egyszerre nézett rám kétségbeesetten és kérlelően, hogy mondjak valamit. Mire megerőltetve magam megkérdeztem a legelső dolgot, ami csőrömet bökte:
-Ezt kitől hallottad?
-Senkitől. Látom...
-De... ugyanolyan barátom Tinus, mint te Marcus -mondtam és lehajtottam a fejem.
Tényleg Emily? Tényleg? Na jó állj le agyam jó?! Eleget bonyolítottad a dolgokat. Te is, te dobogó. Döntsétek el, hogy mi a fenét akartok magatokkal kezdeni! És meg ne halljam, hogy mást akartok! Mint például most... na jóh.
Én: Adok nektek egy lehetőséget. Mit szeretnél drága pici kincsem aki megnyomorítja jelen pillanatokban az életem?
Szívem: Kell egy fiúúú! Khm, khm Tinus tökéletes számunkra. *kacsint*
Én: És te bonyolult képződmény oda fenn? Aki ezeket a kémiai hülyeségeket beindította most... fhuh, hogy pukkadnál meg néha. Már sokszor éreztem, hogy a maneszok (manók) szétvernek téged és a szívem helyett dobogsz... félreértés ne essék drága agyacskám nagyon lávollak.
Agy: Kell egy fiú, de kell kaja is. Minél hamarabb és nincs olyan szerencséd, hogy én beérem Tinussal. Nekünk emlékek kellenek és izgalmak. Amihez tökéletes választás Mac.
Én: Agy! Ő Marcus, nem Ma...
*Vissza a normálisak közé*
Az állam alányúlt, de nem ért hozzám. Egyszerűen leejtette a kezét elém.
-Ezért vagy mérges rám? Ránk -javítottam ki magam.
-Tegnap úgy hozzábújtál... az nem érdekelt. Csak mikor nem áltál ki mellettem és ott maradtál vele. Aztán mikor visszamentem, hogy bocsánatot kérjek ott voltatok egymás karjaiban.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire véresen fogjátok venni, hisz Tinus viccelődött ezzel az egésszel. De, ha tudom... sajnálom.
-Ha tudod?! -unszolt, hogy folytassam amit az előbb félbe hagytam.
Megint az állam alányúlt, de most hozzám ért habozott egy kicsit aztán felemelte a fejem. Észre sem vettem, hogy ennyire közel van az arca. Ahogy felfogtam, hogy mennyi a távolság köztünk ilyedtemben kinyitottam a számat és azon keresztül vettem a levegőt. Kellett egy kis távolság, de ez a lehetőség nem adódott meg akkor.

Hi! Itt vagyok megint és piszkállak titeket az új részekkel. Bocsi, hogy ilyen későn hoztam csak kint voltam a határban és elrohant az idő. Mikor legyen folyti?