-Akkor jössz ugye edzeni? -kérdeztem.
-Miért ne? Szedd össze a cuccaid és indulhatunk felőlem. A többieket majd én összetrombitálom.
Előszedtem a ruháimat és átöltöztem a hosszú edzős ruhámba. Utáltam táncon hosszú, tapadós göncöket magamra aggatni, ezért maradtunk a rövid nadrágnál és haspólónál ami max a köldöknél végződött. De ez más, ez konditerem és sosem voltam még ott. Kíváncsi vagyok milyen lesz. A tatyómba beleraktam a váltócipőimet és az utcai ruháim közül a legnagyobbat, hagy tünjek el benne.
Megújult erővel tértem vissza. Mindenki ott volt már táskával a hátán. Marcust figyelték, akit szószerint körbe álltak.
Mielőtt elindulhattunk volna Marcus rendezett még egy csetepatét Martinus ellen. Az apja védelmezően ált közöttük. Mikor meglátott Marcus elnémúlt, de nem örökre.
-Te -rámutatott -és te. -rám is rám mutatott.
Valószínüleg azt akarta hozzátenni, hogy ,,Menjetek a pokolba!''
Mi a fene baja van már megint? Hosszas agyalás után leesett, hogy mi lehetet, de nem biztos. Az, hogy mi egymásra borulva voltunk Tinussal édes kettesben és jól éreztük magunkat. Valószínüleg vissza akart jönni és látott minket, ahogy öleljük egymást és, hogy élvezzük a történtek ellenére.
Szikrázó szemmel jött fel a lépcsőn végig engem méregetve. Talán volt benne még valami. Fájdalom? Ez már magas nekem. Most lehetne azt mondanom, erre aludnom kell egyet. Bár lehet tizet is. Egy csattanás, mire összerándultam és, mintha rajtszó lett volna elindultam le.
Szobrok lettek az ott áldogáló emberekből. Tinushoz mentem és megnéztem minden okés-e vele. Hát éppenséggel nem. Egy könnycsepp gördült végig az arcán. MARCUUUS!! Miről maradtam le? Az biztos, hogy rólam is volt szó. Kötve hiszem, hogy szellemeket látna Marcus és rájuk mutogatott... nem tudtam mit kérdezzek először. Kérdések ezrei villantak felelőttem egy felhőbe tömörülve. Emma kinyitotta az ajtót és eltünt. A többiek sorra utána. Hárman maradtunk bent. Kathe, Tinus és én.
-Ti menjetek én maradok Maccel -Tinus vállára tette a kezét Kath -Megbeszélem vele, de nem lesz könnyű.
-Tudom -mondta Tinus és lehajtotta a fejét.
-Menjetek, így sem biztos, hogy beengednek -mondta miközben kitoloncolt minket.
Megfordultunk és az orrunk előtt bezárta az ajtót. Egymásra néztünk értetlenül. Újra felteszem a kérdésem. Mi történik? Ahogy szemkontaktust teremtettünk elkapta tekintetét és a földet kezdte tanulmányozni. Valami a kezemhez ért. Megfogta a kezem? Mi vaaan? Alakul valami köztünk? Ne máár... a gyerekek számát ki sem találtam. Amint elröppent felszínes gondolkozásom rájöttem miről van szó. Szeretetre van szüksége ezekután. Ujjait az enyémek közé fonta és úgy ölelt át. Mivel nem engedte el a kezem, hátra kellett tennem, ezzel furcsa -és eléggé fájdalmas -pozícióba kényszerítve engem. De nem szóltam érte. Arcát fokozatosan nyomta nyakamhoz. Ahh... megőrít!
Sziasztok! Most nem tudom, hogy mi van velem. Valahogy egyszerre nincs időm és van. Legyen ma még rész?
YOU ARE READING
Szabad egy táncra? I. kötet
Romance,,Ha szereted elengeded." -tartja a mondás. Azonban biztos, hogy elengeded? Vagy foggal, körömmel harcolsz érte? A főszereplőnk Emily épp visszavonulóban van kedvenc hobbijától... a tánctól. Ezt azonban megakadályozza egy hatalmas felkérés. A felkér...
