Szabad egy táncra? I. kötet

Ők nem ismernek?

-Arra jutottam, hoogy... -látta az idegességet rajtam, ezért hatás tartott -Hogy ti Maccel jobban összeilletek.
-Az szivacs -sóhajtottam.
Értetlenül nézett rám, mire legyintettem. Kinyitottam az ajtót és visszafeküdtem mellé.
Akkor lehet egyikőjük sem ismer annyira, mint hittem. Vagy én nem ismerem magam. Mit is gondoltam? Nekem olyan volt, mintha évek óta ismertem volna őket. De velem ellentétben ők nem tudtak rólam semmit.
-Csinálunk valamit? -kérdeztem, mikor meguntam a plafon egyhangúságát.
-Aham. Pihenünk.
-Nem úgy gondoltam. Ahj... szétunom a fejem -mondtam és az oldalamra gördültem.
Így normisan láthattam Emmát.
-Holnap elmegyünk innen délben. És kezdődik a játék. Meg kellene örökíteni ezt a helyet magunknak -mondta vigyorogva.
-Esetleg fotózni?
-Fotózkodni? -mondta csillogó szemekkel. Bólintottam -Leszünk egymás fotósai?
-Egy feltétellel -mondtam és feltartottam az ujjam -Videochatelünk az anyumékkal. Most -félve oldalra húztam a szám.
Emma beleegyezett és fürdés után rettegve nyomtam meg a hívásgombot. Megígértem anyáéknak, hogy minden este beszélünk... kapásból kihagytam 2 napot. Vártuk, hogy felvegyék és leszedjék a fejem.
Emma társaságában kedvesek voltak és megértőek... de elküldték őt Katheért és akkor le lettem szidva. Kérdés nélkül beleegyeztem minden feltételükbe a maradásom érdekében.
-Szia Kath! -köszöntek egyszerre.
-Sziasztok! -integetett a kamerába -Milyen otthon?
-Elvagyunk. Na, de most meséljetek ti! Milyen az új edző? -vigyorogtak a laptopban.
-Josh uncsiját kaptuk meg. Külön van edzésünk, de elvagyunk -mondta Kath.
-Aham. Csoportokra oszlottunk. Még nekünk is van. Olyan elképesztő lépéseket csinátunk. Figyeljetek! Csináljuk együtt?
-Igen -vágta rá és eltávolodtunk tőlük.
Felálltunk az ágyra, hogy lássanak minket. Ugrottunk, mire összeütköztünk. Mindketten lecsúsztunk. Anyu megilyedt, apa meg figyelte mi történik. Mi nevetve támolyogtunk vissza.
-Jól vagytok? -kérdezte anya aggodalmasan.
-Én igen. Em viszont nem. Kicsit meghülyült -suttogta és felémmutogatott.
-Hékás -mondtam és megharaptam az ujját.
-Emily. Ne veszekedj vele! Nem tehet róla, hogy igaza van -röhögött apa.
-Én is szeretlek... -tettem keresztbe a karom megsértődve.
-Anya megy hozzátok holnap?
-Igen. Még reggel. Akarsz akkor beszélni vele?
-Igeeeen!
Elcsípkelődtünk egymással és elköszöntünk.
-Mi folyik itt Gyöngyösön? -kérdezte Marcus a szobába berontva.
-Amazonas -vágtuk rá egyszerre Kathtel. Megöleltük egymást és Marcus feléfordultunk.
-Te hogy-hogy itt?
-Jöttem felvidítani az életeteket. Szedjétek össze magatokat és indulunk sétálni! Emma mondta, hogy fotózkodunk.
-Ne haragudj Mac! Tudod, hogy szeretlek és én is tudom milyen jó fényképész vagy -kacsintott rám Kath -, de azt nem nappal kellene?
Marcus szája fülig ért. Észre sem vette Kath próbálkozását. Nem sikerült beoltania.
-Nem. Megyünk most, a fények miatt és megyünk nappal a fények miatt.
-Ugye tudod, hogy nem szolgáltál újdonsággal? -kérdeztük.
-Tudom.
Büszke volt magára. Ott vigyorgott, miközben kezével ,,fényképezett" minket. Olyan hülyén nézett ki. Nem lehetett komolyan venni. Fehér nadrágja, pólója és dzsekije volt, de a lábán bordós-lilás magassarkú éktelenkedett, rózsaszín zoknival. Hosszúujjúja rövidebb volt pólójánál. Eiffel toronnyal és szívecskékkel díszítve. Haja tincsenként feltüsizve.
-Egy feltétellel!
-Em egész nap ezt mondogattad -jött be nevetve Emma Tinussal.
-Ismétlés a tudás anyja. De ha ennyire idegesít akkor legyen kettő. Két feltétellel megyek veletek -egészítettem ki értetlen fejüket látva.
-Mi az? -kérdezték ordítva.
-Hááát... -mondtam vigyorogva. Úgy tűnt én is az agyukra tudok menni ezekkel a cuki hatás szünetekkel.

Jöhet a folytatás? Vélemény?
Hagyj nyomott magad után és írjunk együtt történelmet!
Jázi