Szabad egy táncra? I. kötet

,,Mac tulajdona!"

A sarki kávézóban vendégeskedtünk utána. Kihasználva az ingyenes WiFit posztoltunk közösségi oldalainkra. Kath óvva intett attól, hogy megnézzem az értesítéseim. Nem értettem, csak engedelmeskedtem. Egy forrócsoki után el is tűntünk a színhelyről.
Otthon együtt hajigáltuk össze ruháinkat. Aki amit ért, azt hajította a bőröndbe. Közben felhívtuk anyáékat, ahol még a hajnal javában tartott. Ott volt Kata, barátnőm anyuja. Sírva ,,komunikáltak". Kath befonta a hajam, majd én is az övét. Mikor végeztünk kinyomtuk a hívást és pihenésbe kezdtünk.

Ebédelés után lesötétített autóval hagytuk el Floridát. Nem voltunk itt sok időt. De mi megkönnyeztük ezt a helyet.
A reptéren az első Kaliforniába tartó személyszállítóra szálltunk fel. Igaz majdnem lekéstük és a siettségben Tinus felborított egész széksorokat, de elértük a gépet.
Míg mások táskájában ruhák, telefon, fülhallgató és különböző szépségápolási cikkek foglalnak helyet, addig az enyémben mamusz, naptár, a kedvenc romi könyvem, egy kis kép a favorite énekeseimről - khm, meglepetésként közlöm, hogy M&M - , és a fiúk könyve. Mellette a legeslegjobb fülhallgatóm és telóm. Ezek nélkül egy tapottat sem mozdulok.
Hat óra és tizenegy perc az odaút. Alapvetően négy óra lenne, de a kedvezményt hosszabb utakra adták, így kitérőt tettünk. Nem zavart semmi sem repülés közben.
Kath a jobb oldalamon, Jony a balon. Arra még emlékeztem, hogy a felhőket kémlelve aludtam el Kath vállán, halk zenével.
Ébredéskor más illatok lengtek körül, amit egyből felismertem. Puha felsője és nyakamra hullott haja csiklandozta nyakszirtemet.
-Jó nem tom' mit Marcus!
-Honnan tudtad?
-Titok - mosolyogtam magamban.
Belátta, hogy nem fogom tovább ragozni a dolgot és hagyta az egészet.
-Kath Tinussal beszélget. Még aludhatsz van még két óra. Felkössem a hajam?
-Szóval tudtad... nem kell. Jó így is. Sőt, jólesik.
Átölelte derekam, én meg beléfúrakodtam. Rögvest elnyomott az álom.
Ébredéskor mindenki röhögött. Érdeklődve néztem a már-már fuldokló utastársaimat ,,Mi történt?" Tudakoltam ezereszer egymásután. Fejrázáson kívül válasz nem érkezett.
A landolás már nem volt olyan sima ügy, mint a felszállás. A gép zötykölődve ért földet, a gyerekek mögöttünk felsírtak. Jony ijedtében elkapta a kezem és azt szorongatta. Mi meg csak nevettünk Marcussal.
Leszálltunk és a csomagjainkat felkapva rohantunk a reptér elrejtett helyén várakozó kocsihoz. Már az ajtókból látszódtak a kerítéssel körülvett tini tömeg. A kerítés semmit sem ért. Főleg azok ellen, akik épp repülőjükre várakoztak és épp ráértek minket kergetni. Zihálva estünk be valami garázsszerű helyre. Ajtót becsaptuk. Szakszerűen dobtuk be a csomagtartóba táskáinkat. Beugrottunk a kocsiba és a gázra rálépve hajtottunk ki az automotizált kapun.
Az utunk elsőnek az edzőtermekbe vezetett. A sofőr rendett rakott a 9 személyes furgonjában, mi pedig birtokba vettük a tánctermet. Lassan beszállingóztak a többiek is nyolcassával.
Nem kellett sokáig várnunk, hogy összegyűljön a csapat. Mikor mindenki megérkezett kajáltunk és edzettünk. Nagyon jó kombó nem igaz? Megúsztuk nemcsak hányás, hanem még az ingerét is.
-Szünet! -kiáltották. Ezt kihasználva a mosdó felé vettem az irányomat. Betrappoltam, feltéptem az első szabad wc-t. Majd megmostam a kezem. Belepillantottam a tükörbe. Hogy mi volt az első reakcióm kábé WTF? érzés. Hogy miért? Mert a homlokomra 2 szó volt felírva. Mac tulajdona! Találgatás nélkül tudtam az elkövetőt. Elkezdtem levakarni. Semmi változás. Állapítottam meg. Két fújtatás és a düh átjárta testemet az utolsó porcikámig. Ezt felölelve indultam Marcus felkeresésére. Ezért volt olyan kedves.
-Megöllek... -hangzott el a végszavam.
Közeledésemet látva felkapta nyúl cipőjét. Ott szedte lábait előttem. Rövides időn belül elkaptam grabancát. Hátára vetettem magam. Rákulcsolódtam. Lépett még kettőt, majd előre borultunk.
-Hagyj, légyszi hagyj! -visítozta.
Kérését figyelembevétel nélkül másztam felé. Pillanatokon belül ujjaim már haját borzolták. Vázolom a helyzetet. Mac sikítozott, én veszekedtem vele, a többiek röhögtek. Mikor az utolsó tincse is külön meredezett a többitől abbahagytam. Vállba bokszoltam és elégedetten álltam fel.
Kiropogtattam a kezem és barátaim felé fordultam egy mosollyal.
-KATHEEE, TINUUUS -kiabáltam. Arcukról egyből lefagyott a vigyor és kinosan húzták szájukat - Ti tudtatok erről??? -mutattam kiakadásom okára.
-Futáááás! -kiáltottak és útnak eredtek. Kirohantak a folyosóra, de én hagytam őket. Messzire juthattak, mert sok időbe került mire visszatévelyegtek.
Folytattuk az edzést. Gyakoroltuk a táncokat. Kicsit változtattunk is rajtuk.

Az edzés végén kivetítették az első színpadunk felülnézeti rajzát és beszámoltunk az elképzeléseinkről. Én a kedvenc B6-os nagy színpad kezdőpontomnál leszek mögöttem a 8-asban Kath. Állítólag lesznek közös pillanataink fent. A fiúk fognak néha bekavarni a posztokba. De nem sűrűn.
Ezek megbeszélése után felkerestük első hivatalos turné célpontunk lakhelyét. Los Angeles egyik legforgalmasabb utcájánál terült el a nagy létesítmény. Ezt a szállodát eddig max újságokban láttam. Amolyan luxus villa. Nagy szürke fém építmény. Teli ablakkal. Erkély viszont nuku. Sehol... otthon is a kedvenc része a házunkban az erkély volt. Floridában sem volt és itt sincs.
Mégis hol fogom kisírni a lelkem a nagy Őm miatt, aki mellesleg a haverom? Jezus. Waaah...

Hiii! Azt hiszem kicsit hosszabb lett, mint általában. Szerintetek milyen eddig?
Hagyj nyomott magad után és írjunk együtt történelmet!
Jázmin💕