-Ilyen nincs... te is, meg ők is, ahj... -fogta fejét.
-De van. Nem láttad? Na jó. Nem jó, hogy begurult. Hajrá piroskák! -átálltam a másik oldalra, hátha ,,segítek" nekik ezzel.
-Na jó... nem hurrá.
-Imádlak! -mondta és magáhiz szorított.
-Oh my god! Marcus Gunnarsen imád! OMG! Én vagyok a legszerencsésebb lány a Földkerekségen -kezdtem el fangirlködni.
Újra és újra neki dőltem és megöleltem.
-Ohh... -mondta ,,huncutan" -Kiélted magad? -kérdezte röhögve.
Nevetése olyan érzést keltett bennem, mintha egy francia ágyon lettem volna, miközben ugrálnak rajta. Ahogy a röhögés rázta, úgy rázkódtam én is.
-OMG! -mondtam újra -Igen. Ki.
Felhúzta a szemöldökét, mintha azt kérdezné, hogy ,,tényleg?".
-Igen -nyomatékosítottam.
Olyan könnyedén tudtam vele beszélni. Mintha régi barátok lennénk rengeteg emlékkel és cukkolással magunk mögött. Ez egy részről igaz, mert én jó ideje ,,ismertem" őt és sok ,,közös" emlékünk volt -amin igazából csak én voltam ott.
Lejárt a játékidő fele és felszabadultan kiáltottam el magam:
-Ez az -mert berúgtak egy gólt a pirosak.
-Baby úgy tudtam... -mondta.
Mit tudtál? Hogy ők nyernek vagy mit? Nem hagyott válasz nélkül.
-Belül, legbelül tudtam, hogy nekik szurkolsz.
Ja, hogy úgy... megfordított és homlokon puszilt. Állj le! Gondolkoznom kell Haver! Mi történik velem? Megpuszilt?! A fejemen? Közel a számhoz?! Ez tuti jelent valamit... áhh, dehogy. Biztos, hogy nem. Nem is ismer. Csak pár napja, ez is valami csoda. Plusz azok az évek mikor -állítólag -figyeltek minket és mindent tudtak rólunk. Ezt kötve hiszem, de mindegy is.
-Még nem is kézcsók? Ahaaa... -leesett az állam.
-Ha azt szeretné a hölgyemény.
Megvonta a vállát és cselekedt. Komolyan megtette? Cuppanós csókot nyomott kézfejemre. Miért kellett nekem megszólalni? Saját magamnak készítettem csapdát. Grat. Visszadűltem és úgy néztük tovább. Én azért is egy csöppet a Real Madridnak szurkoltam -ezt is utólag tudtam meg.
-3:1, 3:1 -kiabáltuk egyszerre és pacsiztunk.
-Erre ennünk kell. Mit együnk, mit együnk? Meg van -rácsapott combomra -fagyii.
Arrébb rakott. Kivágtázott a konyhába. Tényleg még azt is meg kell lesnem. Nem is voltam még ott, mióta itt vagyunk.
Vanilliás és nem tudom milyen fagyikkal tért vissza, illetve Tinus álmos, de vidám fejének társaságával.
-Szép estét Csajszi! -köszöntött és lehuppant mellém -Milyen volt a mecs lány szemmel?
-Szuper, de a felét nem értettem.
-De Mac elmagyarázta, nem?
-Marcus?! Ő mindent. Talán sokat is -mondtam és az emlegetett csacsi megbámulta a kezét -jó látványosan -, ahol megnyaltam.
-Marcus?! -felhúzta szemöldökét Tinus -Ti olyan makacsok vagytok, hogy nem bírtok egymással? Se baj. Mr. akarom mondani Dr. Martinus segít nektek.
Drága rafinált Tinuskám... tudnád, hogy mennyire szerettelek akkor.
Sziasztok! Itt a beígért rész. Remélem tetszik, ha igen vote és komi. Nem tudom, hogy mikor lesz új rész, mert egy versenyre készülök, ami megváltoztathatja az életem. Ugye nem nagy baj? Sajnálom!
BẠN ĐANG ĐỌC
Szabad egy táncra? I. kötet
Lãng mạn,,Ha szereted elengeded." -tartja a mondás. Azonban biztos, hogy elengeded? Vagy foggal, körömmel harcolsz érte? A főszereplőnk Emily épp visszavonulóban van kedvenc hobbijától... a tánctól. Ezt azonban megakadályozza egy hatalmas felkérés. A felkér...
