Szabad egy táncra? I. kötet

Szeretlek!

Kivágódott az ajtó és szuszogva ugrott be Kath. Ijedten néztem rá és ő visszarám. Tisztán leírtam róla, hogy hallgatózott.
-Mindenki csitt - szólalt meg - Nem Emről volt szó - magyarázott Kath. Elkerekedett szemmel folytatta - Várjunk! Ti most ölelkeztek... elmondtad neki? - kapott szájja elé.
És már az én szemem is kerekedett. Tinusnak pedig ugyanaz az értetlen feje volt, mint eddig.
-Kath... csitt. Nem. Bejöttél pont. Éé-és nem tok' az előzőhöz hozzászólni...
Tudatlanul fejet rázott. Tinus nem bírta fel fogni a szerelmi vallomásom előzményeit és egy csöppet felkapva a vizet szólt közbe: Nektek mi bajotok van? Az előbb még rólad volt szó, most meg rólad meg mi van velem? Ember... avassatok már be! Emily, te ha még egyszer elkezded azt a rohadt mondatot és nem fejezed be esküszöm elmegyek! - fenyegetőzött, miközben mindenfelé mutogatott.
Szemhélya rángatózni kezdett az idegtől. Magát nyugtatgatva lehunyta és dörzsölni kezdte orrnyergét.
Szóra nyitottam a számat, mire Kath újra közbelépett.
-Szerelmes vagyok - kiáltotta.
Tinus is csatlakozott a szemkerekítők közé (értsd: elkerekedett a szeme xD). Tátogott bizonyára makogott némán, hang nélkül.
-Te belém? - mutatott magára és Kathre.
Ahogy ez eljutott Kath tudatáig az orrára csapott és megpördült.
-Szent drága jó anyuckám bíboros borban megforgatva... dehogyis. Szerinted?
-Figyelj én már semmit sem értek csak, hogy valaki valakivel összeillik és ja. Ennyi. A többihez nem értek. Úgyhogy világosítsatok fel legyetek szívesek!
Bólintottak. Erőt vettem magamon és a pillangók újra és újra felszálltak. Kathet nézte. Legalább nem a szemébe mondom és nem leszek vörös hordóhoz hasonlítható. Alkalmasnak éreztem a pillanatot. Hátrébb csúsztam és kimondtam... vagyis csak suttogtam:
-Szeretlek!
Ezzel egy időben kezdte el a regéjét Kath:
-Szeretem Macet! És nem tudom mit csináljak. Mikor bejöttél Emet idéztem mi szerint összeillenénk.
Magabiztosan elmosolyodott.
-Szerintem is. Csapj le. Tuti tetszel neki - kacsintott rá és újra átkarolt.
Ez most komoly? Végre kinyögtem és ennyi a reakciója... Kath már nyugodt léptekkel hagyta el a szobát.
-Hallottad amit mondtam? - kérdeztem rettegve nemleges válaszától.
Rámnézett.
-Sajnálom... de mond csak.
Hát nemet nem mondott csak annak a megcsavart mását.
Megráztam a fejem és Kath felé vettem utam.
Kimondtam most elsőnek... Nem figyelt, nem hallotta meg és egyedül halok meg. Ha hallotta volna, akkor még macskáim se lehetnének öregkoromra. Szólt volna az összes macska tenyésztőnek, hogy flúgos vagyok és nem tudnék vigyázni rájuk...
-Várj! - kiáltott utánam.
De én csak mentem. Minél hamarabb el akartam tűnni
Előle... magam elől... sírást visszatartva értem utol. Átölelt. Ez volt az a pont, ahol a könnyeim áttörték a gátat és megállíthatatlanul ömlöttek.
-Em, hé... cssssh. Nem volt alkalmas és tudom, hogy... - kezdte, de nem tudta folytatni, mintha lett volna folytatás. Nem volt. Elnémult és csak álltunk. Nem bírtam tovább ki kellett mondanom:
-Kimondtam... nem hallotta... legalább nem kell elbújnom szégyelmemben előle.
-Jesszus. Ne gondolj ilyenre. Tuti szeret, de ez most nem az az idő volt. Segíteni akartam csak - mentegetőzött.
Már mindegy volt.
-Tudom és köszönöm, hogy nem hagytad, hogy megássam a saját síromat - mondtam a lehető legkomolyabban.
Megsimította kétszer és hátrébb lépett.
-Látok egy gyönyörű lányt viszonylag nagy fejjel, hisz kell az észnek a hely - kacsintott rám és sikeresen egy apró mosolyt csalt az arcomra - Nem... az egója nagyobb. Kedvesebb vagy, mint azt hihetné az ember. Minden helyzetet megoldasz, ami másnak nehézséget okoz. És ha ő ne talán nemet mondana, akkor abba a sírba temetem el, amit te hiszel, hogy magadnak ásol ki. Megértetted? - bólintottam, mire elnézett felettem. Elmosolyodott és újra rám figyelt - Azt hiszem itt az idő - mondta bíztatóan. Összeszorult és már úgy láttam, ott van mögöttem, mintha hátul is lenne szemem - Amikor akarod - javította magát és ott hagyott.
Egyszeriben két kar fonódott összerajtam szorosan. Vettem egy mély levegőt és megfodultam.
-Szia! - mosolygott.
-Szia! - köszöntem aléltan széles mosolyától.
-Neked még mesélned kell - utasított.

Folyti vasárnap?
Hagyj nyomott magad után és írjunk együtt történelmet!
Üdv Jázmin💕