Szabad egy táncra? I. kötet

Készülődés

-Emily, Kathe! Gyertek! Nektek az jó lenne, hogyha a két fiúval elmentek beszerezni a cuccaitokat? Emily meg anyád üzeni, hogy együtt pakoljatok már el az útra. Okés? -kérdezte apa mikor odaértünk.

-Nekem a vásárlás mindegy, hogy kivel megyek. Tudom. Pakolni úgy is Kathevel akartam kettesben.

-Négyen együtt -javított ki apa.

-Négyen? -kérdeztem nyitott szájjal.

-Aha.

Beleegyeztem, de csak feltételekkel. 1. Mac nem piszkál dogmatism valami miatt. 2. Nem mehet be a fürdőmbe.

-Csak ennyi Baby? -kérdezte Mac.

-Ja 3. Ne hívj Babynek -mondtam neki mikor apa már nem figyelt.

Kacsingatni kezdett én meg a könyökömmel megböktem. Karját a vállamra tette, mint valami havernak. Felnéztem rá -hihetetlenül nagy volt az én 166 centimhez képest -és igyekeztem arckifejezésemmel tudtára adni, hogy ezt nem kellett volna, bármennyire is élvezi. Én nem.

-Az őrök is jönnek velünk a boltba?

-Aha Elikém -becézgetett. -Viszont nem boltba megyünk, hanem a plázába. Mégis hol vásárolgatnál?

-A sarki kis boltban.

-Tényleg amúgy apudnak hogy-hogy magyar neve van?

-Honnan tudod, hogy magyar? -döbbentem le.

-Az nem lényeges -húzta el a száját.

-Akkor én se válaszolok -vágtam vissza és, mint egy öt éves kiöltöttem rá a nyelvem.

Nem vagyok egy plázacica az tény, de egész jól kiismerem magam ott. Odaadták a listát... hát jó pár dolog volt rajta. Fogkrémtől kezdve zokniig minden fel volt írva. Miből mennyit, milyen és mekkora. Egyedül a flakonokra számítottam, hogy 10x10 millilitereseket írnak fel. Ezt az egyetlen egy szabályt tudtam. Amint kiderült van még egy csomó másik. Például a bőrönd összsúlya se lehet több 25 kilónál. Gyorsan beszereztük a dolgokat. Elsőnek Kathékhez mentünk. A fiúk nem mentek be a szobájába, hanem lehozatatták a táskáját és a cuccait. Ott hajtogatták össze a ruháit, akár csak az angyalok. Kerestem egy szobamérleget. Hosszas keresgélés után találtam egyet. Akárhogy mértük több kg volt, mint lehetet volna. Arra jutottunk végül, hogy majd átpakol az enyémbe vagy egy kisebb bőröndbe. Megfogtuk a bőröndjeit -így is egy nagy meg egy közepes utazóbőröndbe pakoltunk -és rohantunk mi hozzánk. Nekem valamivel könnyebb volt. Nálunk persze Mac becaplatott a szobámba. Szerencséjére nem cipőben. Előszedtem az edzőruhámat és a táncos ruháim. Elraktam a pizsamáimat és utcai felszerelésem. Mac még a stócok közé dugta az estélyimet, meg ünneplő felsőket.

-Azok minek?

-Majd meglátod -kezdett el megint kacsingatni.

Ráhagytam és folytattam a munkám. El voltunk. Énekelgettünk és még táncoltunk is. Mikor végeztünk lementünk Tinusékhoz, akik jó kedvűen beszélgettek.

-Hát ti mit csináltatok odafent? -nevetett Tinus.

-Elejtette a bőröndöt, nem is az óriásat -mutatta kezével nagyságát-hanem a kicsit -mutatott rám.

-Kösz. Azt beszéltük, hogy ez köztünk marad...

-Jól van, na. Azért ne sértődj meg.

A fiúk meséltek a koncertjeikről, majd visszamentek a szállójukba. Kathet rávettem, hogy aludjon nálunk. Néztünk filmet még zenét hallgatunk. Mikor fürödni indultam akkor jutott eszembe, hogy én az összes pizsimet elraktam és nincs mibe aludnom.

-Most mit vegyek fel? -keztem volna el hisztizni.

-Miért nem veszed ki a bőröndből?

-Mert a fiúk elvitték őket?!

-Tényleg. El is felejtettem -nevetett. -Aludj egy nyári ruhádban.

Bármennyire is nem volt inyemre a dolog, abba kellett pihennem. Akárhogy igyekeztem nem jött álom a szememre. Néha elpilledtem, de nem élvezhettem túl sokáig, mert mindig felkeltem. Annyi minden foglalkoztatott akkor, de csak sikerült valahogy lehunyni a szemem.
Reggel korán...