Szabad egy táncra? I. kötet

Egy csöpp ízelítő

2 éve járunk táncra Kathevel. Egy suliba jártunk, azonban mostmár nem, mert középsulisok lettünk. Az iskola azonban nem szakíthat el egy barátságot.
Legalább minden második hétvégét együtt töltöttünk. Néha eljárkáltunk egy kávézóba, ahova velünk egy idősök jártak, így tudtunk egymásnak fiút keresni. Természetesen sose jártunk sikerrel. De álmodozni szabad. Álmodozni a legtöbbet kedvenc norvég énekes duónkról szoktunk. Megterveztük, hogy ki-kinek lesz a párja és, hogy mikor lesz az esküvő. Ő Kathe. Jó formán amióta barátok lettünk azóta egyformává váltunk, stílusban és a gondolkodásban persze. Rengeteg mindent megéltünk már együtt, még csak azt a koncertet nem amire oly régóta vártunk... én egy nagy város sulijába járok, emiatt kolis vagyok. Kathe pedig egy kis városi középsuliban tanul.
Két hónapja voltunk egy tánc versenyen és mi duót alkottunk. Első eredményhirdetésen ezüstöt kaptunk volna, azonban a másodikon már elsők lettünk. Kaptunk egy-egy kupát és egy jó kis betegséget. Úgy volt, hogy nem lesz semmi utóhatása, azaz nem kell több versenyre mennünk. Elhatároztuk, hogy nem fogunk több versenyre és előadásra menni csupán belsős táncosok leszünk (csak edzésekre járunk és koreókat találunk ki).
Azonban az edzőnk szólt, hogy majd két táncost be akar mutatni nekünk. Cserébe egy nehéz táncsorozatot kell bemutatnunk, amit a felsősök vezetnek fel. Nem akartunk bele menni, de csak ránk tukmálta azzal az érvvel, hogy nem fogjuk megbánni, hisz ez egy jól fizető munka lesz. Betanultuk a koreót egy óra alatt, de a két nagy táncos csak egy hónap múlva érkezett...

Sziasztok ez egy kis ízelítő lenne. Remélem felkeltettem az érdeklődésedet, ha igen kérlek jelezd nekem.
Holnap hozom a kövi részt.