Szabad egy táncra? I. kötet

Ébresztőő!!

Reggel korán keltett Kathe. A lehető legkedvesebben. Edénybe öntött hideg vizet. A nyakamba borította. Elég nyitott arcom lehetett akkor. Amint elkövette a gaztetet futásnak eredt.

-Ébresztőő!!! Jó reggelt Drága! -ordította hátra nekem.

-Várjál csak! Hagy mutassam meg neked, hogy én mennyire szeretlek -kiabáltam utána.

A konyhában nem zárta el a csapot Mrs. Szerencsétlenség. Kifolyt a víz a kagylóból. Ő meg szaladt. Szépen hátra vágódott, de még mielőtt elesett megkapaszkodott és óvatosan leüllt a csempére. Olyan vicces pózban üllt. Fejét fogta és nevetett. Csak úgy rázta a nevetés. Leguggoltam hozzá. Megöleltem majd csikizni kezdtem. Kidőlt és kacagott. Összegömbölyödött. Ott fetrengett. Csikiztem, ahol értem. Kis idő múlva kifáradtam én is és mellé feküdtem.

-Ez jól esett. Az már biztos, hogy megérdemelted -nevettem rajta.

-Igaz, de ez elég volt legalább száz évre.

-Majd meglátjuk. Lehet este is kapsz egy sort, ha addig életben maradok... -nyeltem egy nagyot.

-Tudnád, hogy most mennyire szeretem Macet. Azért jó lenne, hogyha kicsit elfoglalna téged néhány kérdéssel vagy valamivel -kárörvendezett nevetve.

-Hogy olyanokat kérdezzen mekkorát ugrik a kígyó? Vagy... vagy, hogy azért fut ki a víz, mert nyitva hagytuk az ajtót?

Legjobb barátokhoz híven szívtuk még egy kicsit egymás vérét. Felöltöztünk a kimaradt ruháinkba. Csináltunk müzlit ês azt bedobtuk.

-Most esik le, hogy muszáj lesz repülőre szállnunk. Én még repültem is egyszer. Együtt nyaraltunk Svédországba, mi kirepültünk ti meg kocsival mentetek előttünk. Haza fele már vonattal jöttem. Emlékszel rá? De szép hely volt.

-Aham. Sose fogom elfelejteni -nevettem. -akkor kaptátok el azt a kiütéses valamit és lila fejjel jöttettek vissza. De semmi bajotok nem lett érdekes módon. Csak nyöszörögtél.

-Jaja. Én se fogom. De van egy érzésem, hogy ezt az USA utat se fogjuk. Alszunk majd azért egy szobába?

-Azt hittem ez magától értetődik.

-Jah, értem. Szóval elhagysz Mac miatt és vele leszel mindig. A szerelmespár örökre együtt lesz, pedig úgy volt, hogy ő az enyém.

-Sorry. Úgy látom te is elloptad az én kedvesemet -kidőltünk a nevetéstől.

-Igaz, na de te kezdted.

A szerelmes ügyeinket sarokba vágtuk és inkább elkezdtük csinálni a szokásos vasárnapi teendőket. Rendet raktunk a házban. Tegnap felforgattuk az egész házat. Volt mit pakolnunk. Mikor befejeztük vettünk elő olajat és kávét. Összekevertük és egy fél óra múlva felkentünk az arcunkra. Ezt minden héten megcsináltuk és minden héten egyre rosszabbúl állt nekünk. Vétek lett volna nem megörökíteni magunkat. Előkaptuk a telónkat és minden féle filterrel fotózkodni kezdtünk. A nap lassan telt el. Délben jött haza anya. Apa után természetesen ő is tartott egy kis előadást, hogy mit szabad csinálni és mit nem. Kathevel könnyen vettük az akadályt és végig ültük. Jó gyerekek lévén még kérdeztünk is. Anyu kihagyta a fiúzást a felsorolásból. Kellett nekünk megemlíteni a fiúk nevét. Egyből eszébe jutott. Nem tiltotta meg, csak elmagyarázta, hogy ,,Nem leszek ott, hogy nyalogassam a sebeiteket. Viszont videochatelnünk kell majd, mert ha nem kinyírom az apátokat amiért aláírta ezt a valamit. Meg a fiúkat is szeretném ott látni a kamera előtt." Nem értettük, hogy miért, de a parancs az parancs. Főleg, hogyha azt anyám adta.
Ellézengtük a délutánt a városban. Járkáltunk fel-alá, akár a túristák. Az évek alatt szívünkbe zártuk ezt a ,,csöpp" városkát -szerintem mindent elmond az, hogy még pláza is van itt -.

Pontban ötkor...

Sziasztok! Hát itt lenne az újabb rész. Ebben az óriási -irónia- szünetben nem tudom, hogy mikor és mennyi részt tudok feltenni, de igyekszem minél többet és jobbat.
Vagy az úgy megfelel, hogy valamivel rövidebb lesz? Mindenkinek jó szünetet!
A lányoknak sok locsolót a fiúknak meg sok kölnit!