Szabad egy táncra? I. kötet

Vigyázz a monitor zuhanhat!

-El kell mondanom, hogy én ezt így nem bírom -mondtam.
Folytattam volna, mire Tinus közbe vágott:
-Figyelj, ha azt nem bírod, hogy nincs itt a családod nem probléma. Megoldjuk. Szólok apának és ő megveszi a jegyeket nekik. Holnap már itt lesznek csak...
-Tinus! -szóltam közbe -Nem arról van szó. Tönkre teszem a családotokat -sóhajtottam. Az igazság fáj és összetör -Marcussal sem vagytok testvéri viszonyban mióta veletek vagyok. Valamit nagyon elszúrtam. Ígérem, hogy megteszek mindent, hogy kiderítsem és teszek ellene. Csináltam bármit is... Kérhetek tőled valamit? -kérdeztem és nehezen ránéztem.
-Persze -mondta gondolkozás nélkül.
-Szólj, ha elegetek van belőlem és én egyb...
Befogta a számat, de én úgy mondtam tovább ahogy az tőlem telt. Akárhogy próbáltam folytatni nem sikerült értelmesre. Csak morgásnak és nyöszörgésnek hallatszott, ami a fejemben egy teljesen érthető gondalatsorként állt össze. Nem dünnyögtem tovább. Kicserélte kezét. A hideg érintéstől libabőrös lettem. A mozdulata felkeverte a levegőt körültöttünk. Édes, de erős férfi áramlott mindenhova. Elöntött a mámor. Lehunytam a szemem, hátha tudok magamon úgy uralkodni. A vágy egyik pillanatról a másikra tepert le. Kínomban a csendet hallgatam. Nem tartott sokáig. Valaki csoszogva közeledett.
Ahogy meghallottam hangját kipattantak a szemeim.
-Mi megbeszéltük Tinussal. Már csak akkor lehetett volna szebb, ha te is ott lettél volna, Baby -a legeslegrosszabb hangnemben szólt hozzám.
Azon a szívet rabló csábító hangon. A Babynél rám kacsintott. Folyamatosan magamban kántáltam, hogy ,,Vedd magad visszább, nem vagy szerelmes. Lehetetlen. Ők jó haverok. Nyugii! Még meg kell szivatnom Marcust, úgyhogy nyugiiiii!"
Egy mukkot sem adtam ki, ezért Tinus bizakodva elvette a kezét. Felemelte a mutatóujját és várta, hogy folytatom-e az előbb félbehagyott monológomat. Marcus társaságában eszemágában sem volt. Ő előtt nem. Marcus nem láthat gyengének! Az olyan lenne, mintha vesztenék ellene.
-Elvitte a cica a nyelved? -kérdezte Marcus.
Tinusra aki komoly arccal nézett rám. Olyan volt, mintha a homlokára lett volna írva: ,,Nehogy folytatni merd!". Ezt látva bólogatni kezdtem.
Nem csak Tinus miatt nem szólaltam meg, hanem eleve nem tudtam. Leblokkoltak. Csak értetlenül bámultam ki a fejemből.
Tinus rátette a kezét az enyémre és elmosolyodott. Ahogy kiment a szobából úgy húzta végig rajtam. Marcus a zsebébe nyúlt, ahonnan valami hosszú dolgott vett ki. Érdeklődve figyeltem minden mozdulatát.
-Csukd be! -a homlokomat kezdtem el ráncolni. Mégis mit csukjak be? Az ajtó be van... -A szemed -tette hozzá.
Makacsul néztem továbbra is.
-Lehet úgy kaptalak el, hogy beverted a fejed... nem. Az lehetetlen. Akkor megjavultál volna -mondta röhögve.
Kis poénját egy nyelvkiöltéssel díjaztam, amin még jobban röhögött.
-Na csináld már! Babyyy, kérlek!!
-Most az egyszer -mondtam és engedelmeskedtem.
-Jó kis lány! -dicsért meg.
-Esetleg egy csontot nem dobsz nekem? -a végét elnevettem.
-Épp azt teszem -mondta és valami hideget tett rám.
Éreztem körbe az arccsontomon, az orromon és a homlokomon.
-Kész! -mondta és megbökdösött, mire nevetni kezdtem.
Kinyitottam a szemem, de az a bizonyos dolog a szempilláimat lenyomta. Ahogy mozgott a szemem, úgy járt vele táncot. Már emeltem volna a kezem, mire egy kicsit elmozdítottam a felettem lévő monitort. Na ez azért túlzâs. A középsőujjamra egy kis valamit tettek, hogy azzal nézik a pulzusomat és szívverésem. Ami ugye össze volt kötve a felettem levő monitorral. Ez egy vicc... majdnem magamra húztam. Hát biztos sokkal jobban lennék tőle.
-Hóhahó kis csikó! -kiáltottam el magamat és magam elé emeltem a kezem védekezésként.
Gyorsan lekapartam magamról minden orvosi cuccot és vakmerően kiugrottam az ágyból. Az egyik lábam meggondolta magát és én...

Folyti?