Ott ültünk a nagy kupacon. Már kisírtam magam,de még mindig nagyon szomorú voltam. Hirtelen Lara felállt és elkezdett keresni valamit a ruha halomban. Pár perc múlva, odajött hozzám és a kezembe nyomot egy fekete szakadt feszülős nadrágot illetve egy bő pulcsit( imádom a bő pulcsikat). Értetlenül néztem rá.
- Mit csináljak ezekkel?-kérdeztem.
-Vedd fel őket!-mondta.
-De miért?-kérdeztem, még mindig értetlenül.
-Azért mert amig itt vagyunk addig jól fogjuk magunkat érezni és nem gondolunk a fiúkra! Majd este felhívjuk együtt Martint aztán meg tartunk nálam egy pizsipartit! Oké?-mondta mosolyogva.
-Oké, majd hozzok popcornt!-újongott Anna.
- Benne vagyok, hisz itt vagyunk Montenegróba!-mondtam majd megöleltem Larát. Gyorsan felvettem a ruhákat,majd Anna megcsinálta a hajamat közben Lara pedig feldobott egy alap sminket. A nap további részében forgattunk. Kb. 18:00-kor értünk vissza.Lara és Anna gyorsan elmentek zuhanyozni én pedig ledöltem az ágyamra és elövettem a telefonomat. Nem hittem a szememnek egy új üzenet. Martin írt, hogy megérkezett és ha szabad vagyok hívjam fel. Annyira örültem,hogy nincs semmi baja. Azonnal felhívtam. 4 csörgés után felvette.
-Szia!-mondta boldogan.
-Szia.-mondtam mosolyogva.
-Milyen volt a napod?-kérdezte.
-Hát forgattunk meg este pizsipartit tartunk Laránál.
-Veled minden rendben? Hogy hogy csak most hívtál?-halmoztam el kérdésekkel.
-Igen minden rendben van éppen az anyámnál vagyok,és azért hívtalak most mert a repülő kb. 1 órája jött meg mert nagyon sokat késet és mint kiderült 5-ször kellett átszálnom.-mondta.
-Oh, értem.-mondtam,majd hirtelen kinyitodott az ajtóm és Anna jött be.
-Luszi,gyere már!-mondta majd elkezdett kutakodni a szekrényembe.
-Egy perc csak Martinnal beszélek.-mondtam. Anna rámnézett és bólintott egyet.
-Luszi itt vagy?-kérdezte egy hang a telefonból.
-Igen,igen itt vagyok csak Anna közbe kutakodik a szekrényembe.-mondtam és közben a fejemet ráztam.
-Jaj, most le kell tennem mert Anna nem hagy békén amig nem megyek,majd holnap felhívlak.-mondtam.
-Rendben van.-mondta.
-Okés,szia!-mondtam mosolyogva.
-Várj, még ne tedd le! Mondani akkarok még valamit.-kiáltott hirtelen Martin.
-Igen?-kérdeztem.
-Szeretlek!-mondta, és halottam a hangján hogy elmosolyodott.
-Én is!-mondtam boldogan.
-De én jobban! És lezártam a vitát.-mondta,majd mind a ketten elnevettük magunkat. Olyan jó volt beszélgetni vele! Mikor letettük Anna nekem dobott egy pizsomát és azt mondta vegyem fel. Gyorsan elmentem lefürdeni majd felkaptam a pizsit és a hajamat összekötöttem lófarokba.REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️HA IGEN AKKOR DOBJ EGY CSILLAGOT ÉS KOMMENTELJ!!!❤️❤️❤️EZT A RÉSZT NEM ÉRZEM ANNYIRA JÓNAK,DE PRÓBÁLKOZOK!🧡
YOU ARE READING
𝔊𝔶𝔢𝔯𝔪𝔢𝔨𝔨𝔬𝔯𝔦 𝔟𝔞𝔯𝔞́𝔱𝔬𝔨☀️
RomanceFurcsa dolog ez a szerelem, nem? Hisz mindig pont akkor és azokba botlunk bele akit a hátunk közepére nem kívánnánk...