𝔊𝔶𝔢𝔯𝔪𝔢𝔨𝔨𝔬𝔯𝔦 𝔟𝔞𝔯𝔞́𝔱𝔬𝔨☀️

Megvan!

-Azért,mert selytettem,hogy Olivérnek köze van ehez az egészhez ezért az egész beszélgetést felvettem.-nyomtam a telefonomat az orra alá.
-Mondtam már, hogy imádlak!- állt fel,majd magahoz húzott és megcsókólt, ám hirtelen elengedett.
-De még így is lecsukhatják az anyámat,mivel semmi olyat nem mondott amit felhasználhatnánk ellene a bíróságon.-sóhajtott Martin.
-Akkor kérjünk exumálást,hogy megvizsgálhassák a testet és kiderüljön az igazság.-bújtam oda hozzá.
-Hát nem is tudom....-nézet rám Martin.
-Figyelj ez az egyetlen esélyünk, hogy Olivér ne jutassa börtönbe az anyukádat.-fogtam meg a kezét.
-Oké.-válaszolta,majd felállt és elővette a telefonját.
-Mindjárt jövök.-mondta azzal kiment a szobából. Szegényt,úgy sajnálom! Hihetetlen,hogy most halt meg az apja aztán most meg az anyját leakarják csukatni! És mind ez az a rohadék műve!(Mondjuk nem ő ölte meg Martin apját,de a többi akkor is az ő sara) Éppen a gondolataim a merültek amikor kinyílt a szobám ajtaja és Martin jött be rajta.
-Na?-kérdeztem.
-Elintéztem. Holnap exumálják és kivizsgálják apa testét és ha kiderítik,hogy mibe halt meg apa akkor anyut szabadon engedik és végre minden megoldódik.-mondta,majd hanyat dőlt az ágyon.
-Hidd el minden rendben lesz.-mosolyogtam és megcsókóltam. Hirtelen apa nyitott be a szobámba.
-Luszi, hol van a telefon tölt....-kezdett bele,majd ránk nézet.
-Ott van a fotelben.-válaszoltam elpirulva. Apa gyorsan odament és felkapta a töltőt,majd kiment. Hirtelen Martinból kitört a nevetés.
-Na ez nem vicces!-mosolyodtam el majd válna boxoltam.
-Oh....de....dehogy nem!-nevettet tovább viszont én is csatlakoztam hozzá.
-Annyira szeretlek!-mondtam miközbe a szemébe néztem. Erre válaszult fölémhajolt és hevesen megcsókólt.

REMÉLEM TETSZIK!!!♥️♥️♥️HA IGEN AKKOR DOBJ EGY CSILLAGOT VAGY KOMMENTELJ!!!♥️♥️♥️