𝔊𝔶𝔢𝔯𝔪𝔢𝔨𝔨𝔬𝔯𝔦 𝔟𝔞𝔯𝔞́𝔱𝔬𝔨☀️

A sors néha kegyetlen

Szegény Martin egész éjjel fent volt. Nem tudott aludni egyszerűen,egy darabig én is fent voltam vele de elnyomott az álom. Reggel arra kelltem, hogy Martin játszadozik a hajamal.
-Jóreggelt!-mondta majd megcsókolt.
-Jóreggelt!-mondtam.- Hogy vagy?-kérdeztem aggódva.
-Hát már jobban.-mondta egy halvány mosoly kíséretében.
-Ennek nagyom örülök!-mosolyogtam.
-Kérsz reggelit?-kérdeztem.
-Igen.-mondta. Kimentem a konyhába majd csináltam reggelit. Hirtelen csengettek,a postás jött. Meghozta a reggeli újságot,de sajnos nem volt időm megnézni mert rohantam vissza a konyhába hisz majdnem eléget a tojás. Mikor már kész lett a reggeli,Martin lecammogott és kezébe vette az újságot. Hirtelen egy hangos csapodást hallok.
Martin felborította a széket és felszaladt. Utána szaladtam.
- Martin,minden rendben van?-kérdeztem aggódva.
-Nincs.-mondta mogorván.
-Mi történt?-ültem le mellé az ágyra. Nem kaptam választ, helyete odaadta a reggeli újságot. A címlapon nagy betűkkel OLIVER DRAVEN TEGNAP TÜDŐRÁKBAN ELHUNYT. Elkezdtem olvasni a cikket,de már a harmadik sornál megakadtam mert az egész egy nagy hazugság volt. Volt benne arról szó, hogy Erika ölte meg Martin apját meg hogy Martin az apja pénzére hajt. Szegény Martin. Odabújtam hozzá majd átöleltem. Martin visszaölelt és azt mondta:
-Szeretlek!-mondta és szorosan magához ölelt.
-Én is-mondtam egy mosoly kíséretében.
-Na gyere menjünk le reggelizni!-mondtam. Miután megreggeliztunk megcsörrent a telefonom. Anna volt az.
-Szia-köszönt vidáman.
-Szia-mondtam.
-Hallotad már a nagy hírt?-kérdezte izgatottan.
-Nem, mi történt?-kérdeztem.
-Képzeld elutazik az egész stáb Montenegróba.-mondta visítva.
-Hogy hova? Miért?-kérdeztem.
-Montenegróba, azért mert ott fogunk forgatni 2 hétig.-örvendezett.
-Ez tök jó, szólók Martinnak!-mondtam.
-Várj, mért szólsz neki?-kérdeztem.
-Hát mert ő is jönn.-mondtam.
-De nem jöhet, csak a stáb tagjai.-mondta.
-Mi? Nem jöhet? De...de..-hebegtem.
- Jaj,bocsi Luszi,de most le kell tennem mert készülödnöm kell. -mondta, majd lerakta.Le voltam sokolódva. Martin értetlenül nézet rám.
-Mi történt?-kérdezte aggódva.
-Hát,Anna most mondta,hogy a stáb elutazik Montenegróba 2 hétre, de te nem jöhetsz.-hadartam el neki.
-Mi van? Mért nem mehetek?-kérdezte.
-Nem tudom.-mondtam banbán. Martin teljesen kiborúlt és egyből hívta a rendezőt. Kb. 2 órát beszéltek,addig én elgondolkodtam azon, hogy mért ilyen kegyetlen a sors, hisz Martinnak szüksége van rám ezekben a nehéz időkben és most meg a munkám miatt el kell utaznom és ő nem jöhet velem.

REMÉLEM TETSZET!!!❤️❤️