Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Ahogy kezdődött...

Morcosan ledobtam a táskámat a padomra. Utáltam mikor nekem kellett maradnom takarítani. Körbe néztem az üres osztálytermen és nagyot sóhajtottam.

-A francba már.-léptem a szekrényhez és kivettem a seprűt. Az egyetlen pozitívum az volt az egészben, hogy zavartalanul gondolkodhattam ezalatt az idő alatt, kedvenc zenéimet hallgatva.

A takarító eszközöket az ajtó mellett a falnak támasztottam és vissza sétáltam a padomhoz, hogy a táskámból kivegyem a telefonomat a fülhallgatómmal.

Megszokott mozdulatokkal össze dugtam a két eszközt, majd elindítottam a kedvenc lejátszási listámat. Zsebre vágtam a készüléket és vissza indultam a seprűért.

Magamhoz vettem és hozzá láttam a dolgomhoz. De alig tudtam figyelni a takarításra hiszen csak az járt a fejemben, amit ma az a rohadék vágott a fejemhez, ami végett most itt kellett maradnom.

Körülbelül a terem felénél járhattam mire sikerült annyira felhúzni magamat, hogy földhöz vágtam a seprűt. Ennek hatására kiesett az egyik fülemből a fülhallgató.

-Ketté ne törd.-hallottam az ajtó felől annak a bunkónak a hangját. Rákaptam a tekintetem, amivel ha ölni lehetett volna, már rég halott lenne.

-Kezdjük ott, hogyha te ma nem nyitod ki a pofád, már régen itt se lennék.-sziszegtem fogaim közül. Borzasztóan felhúzott a jelenléte.

-Ugyan kérlek.-trappolt végig a termen mögöttem. Ledobta a táskáját a földre, majd magát a székre, és reflexszerűen lendítette a lábát az asztalja lapjára.-Az én "segítségem" nélkül is folyton nyakig a szarban vagy.

-Kurva vicces vagy Kacchan.

-MEGMONDTAM,  HOGY NE HÍVJ ÍGY!-pattant fel a helyéről.

-Jaj, mert ugyan mi lesz? Nem tudom, észre vetted-e, hogy engem nem ijesztesz meg a hangoddal.- fontam össze karjaimat a mellkasom előtt.-És tudod van az a mondás, hogy amelyik kutya ugat, az éppenséggel nem harap.

-HOGY MIT MONDTÁL, TE NYOMI?- körülbelül három nagy lépéssel előttem termett.

-Egyszer még agyvérzést fogsz kapni.-legyintettem.-Szeretnék minnél hamarabb haza menni, szóval vagy segíts, vagy vonszold vissza a segged, és ülj le szépen.

Nem szólt semmit csak mérgesen morogva vissza lépkedett az asztalához és ismét ugyan olyan pózba helyezkedett.

-Idióta.-morgott. Rá pillantottam ismét.

-Haza is mehetsz.-rántottam vállat és lehajoltam a seprűert. -Egyáltalán minek vagy még itt?

-Nem mindegy az neked?

-Igazán, nem érdekel.-vissza tettem a fülembe a fülhallgatót. Folytattam a sepregetést tudomást sem véve a szőkeségről mögöttem.

Nem volt olyan borzasztóan sok idő mire végeztem. Vissza tettem a szekrénybe a seprűt és a lapátot. Felzaklatva éreztem magam Bakugou jelenléte végett.

Neki álltam tisztára törölni a táblát. Utáltam hogy szinte minden egyes hős, ezt elfelejtette, persze tök véletlenül. Mielőtt végeztem volna, megcsörrent a telefonom.

Megnyomtam a headseten a gombot.
-Moshimoshi.-mondtam unottan. Szinte vérfrissítés volt mikor meghallottam legjobb barátom hangját és már jó kedvűen válaszoltam.-Persze, amint végzek a takarítással innen egyenesen hozzád megyek Izuku.

-Tss.-hallottam szinte hátam mögül. Vállam fölött a fiúra pillantottam.

-Igen.-válaszoltam ismét.-Fogalmam sincs, és nem is érdekel. Körülbelül egy óra és ott vagyok.-magabiztosan elvigyorodtam.-Jó, majd találkozunk Izuku.

Megnyomtam a gombot, megfordulva vettem ki a fülemből a fülhallgatót és a zsebemben tömöcköltem.

-Miért lógsz még mindig Dekuval?-kérdezte.

-Érdekel? Tényleg?-szűkültek össze szemeim. Elléptem mellette és a padom felé vettem az irányt.-Amúgy, gondolkoztam.

-Olyat is tudsz?

-Hahaha.Tényleg.-mondtam szarkasztikusan miközben felkaptam táskámat.-Fogadjunk, hogy azért vagy ilyen morcos folyton, mert nincs stresszlabdád.

-Stresszlabdám?-emelte meg értetlenül a szemöldökét. Elvigyorodtam.

-Képtletesen. Tudod, mivel ilyen a viselkedésed barátnőd se lesz soha.- sétáltam az ajtó felé.

-MOST ARRA CÉLZOL...

-Ugyan már, ilyen viselkesés mellett egy csaj se feküdne alád...

-DÖGÖLJ MEG!-észre se vettem mikor került elém, és hogy én mikor hátráltam ennyire vészesen a falhoz. Nagyot nyeltem. Bassza meg, ez így nem lesz jó...-EGYÁLTALÁN MI KÖZÖD VAN NEKED EHEZ?!

Elfordítottam a fejem.
-Azon kívül, hogy kicseszettül idegesítő, hogy mindenkivel csak üvöltve tudsz beszélni, semmi...igazán.-morogtam.

-ÉN? IDEGESÍTŐ?

-NE ÜVÖLTS MÁR AZ ARCOMBA TE KRETÉN!-löktem el.

-NE LÖKDÖSSÉL, HÜLYE LIBA!

-MERT MI LESZ?-kérdeztem kihívóan ránézve.-GYERÜNK, ÜSS CSAK MEG! MI TART VISSZA?

Arca egyre vörösebb lett. Grimaszolt. Láttam rajta hogy szinte felrobban. Én is már remegtem az idegtől. Megint sikerült felhúznia...

Nyelt egyet.
-Nem mocskolom be a kezem, ilyen jelentéktelen senkivel.-hangja még mindig hangosabb volt, de már nem üvöltött. Ekkor valami be villant az agyamba.

Nem tudom honnan jött, és hogy miért nem fogtam be, tudtam hogy ebből egyáltalán nem fogok jól kijönni, de nem gondolkoztam csak beszéltem.

-Tudod mit... ha neked megfelel, leszek én a "stresszlabdád".

-Mivan?-undor ült ki az arcára, de a szemében valami megcsillant.

-Jól hallottad.-mondtam elrejtve a táskámat, elé lépve.-Felajánlom neked, hogy játszhatsz velem, amikor csak kedved tartja, és így legalább meglátjuk hogy tudsz-e viselkedni, úgy mint egy ember...

Mégis mi a franc ütött belém?Miről beszélek...?Ezért vagy tényleg laposra ver, vagy mindenkinek elmondja...

-Rendben.

MIVAN?

-Te...most...

-Mi van? Berezeltél?-vigyorodott el.-Félsz, hogy szétszednélek?

-Nem.-mondtam.-Csak meglepődtem...

Fogalmam sincs mi folyik itt...

-Mégis min? Mindenkinek vannak szükségletei, nekem is.-rántott vállat.-De ha elmondod bárkinek, akkor megöllek.

Elgondolkoztam egy pillanatra. Basszus, ez tényleg nem jó...
Megragadtam ingjének szélét és magamhoz rántva megcsókoltam. Ha nem csak viccel viszonozni fogja.

Morgott egy kicsit, majd éreztem ahogy egyik keze hajamba túr, a másik pedig a derekamra kúszik és mégközelebb présel magához. Egyből mélyítette a csókot.

Teljes mértékben ő dominált, engem szinte nem is hagyott érvényesülni, így csak követtem nyelvének mozgását.

Bele őrülök...

Lassan elválltunk volna egymástól, de én egy ismét az vissza húztam és alsó ajkára haraptam. Felszisszent, de el is vigyorgott. Gondolom tetszett neki...

-Holnap...átmegyek hozzád. Megbeszélni a részleteket...

Morogva bólintott egyet, majd elengedett. Megremegtem. Szó nélkül felvettem a táskám és kisétáltam a teremből vörös arccal.

A francba is (Név)! Mi az istent csinálsz?!

Folyt. Köv.