Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Ne haragudj...

Pont az ebédlőben voltunk. Én Kirishima mellett ültem és hallgattam, ahogy folyamatosan egymás szavába vágva beszélgetnek. Eléggé meglepett, hogy be sem kell fejezniük a mondatot, megértették egymást.

-Na és, hogy sikerült a randi?-kérdezte Mina rám pillantva.-Te hogy látod, (Név)-chan?

-Szerintem nagyon jó volt!-mosolyodtam el.

-De tudod, mi a legjobb az egészben?-vigyorgott rám Kirishima. Megingattam fejem és kérdőn néztem rá. Ő csak gyorsan az ajkait az enyémre nyomta, mint a moziban, egy pillanatra. Éreztem ahogy pillanatok alatt teljesen elvörösödök.-Megtudtam, hogy színváltós vagy! Uhm. Látjátok! Ugye milyen aranyos?!

-Uhm! Te beszélsz Eijirou?! Neked is többször volt hasonló árnyalatod, mint a hajad!-fújtam fel arcom. Ahogy meghallotta a nevét az ő arca is színt váltott.

A következő pillanatban két kezet éreztem az oldalamon. A fiúra pillantottam,aki elszánt tekintettel nekilátott tervének.

Ajkaim közül először egy nevetségesen hangzó sóhaj tört ki, majd kétségbe esetten nevetve könyörögtem, hogy hadja abba, mert nem szeretem ha csikiznek.

A többiek csak jó ízűen felnevettek, kivéve Bakugout, aki eddig csendben fogyasztotta ebédjét. Most viszont lecsapta evőpálcáit a kezéből.

-Tss. Menjetek szobára.-sziszegte dühösen, majd úgy felállt az asztaltól, hogy majdnem felborította, és elviharzott.

-Ennek meg mi baja már megint?-kérdezte Kaminari miközben mind a fiú után néztünk. Kirishima egy szót se szólt, csak rám pillantott.

Valahogy tudtam, hogy mire gondol. Össze préseltem ajkaimat és félre pillantottam.

-Megjöttem!-kiabáltam a lakásba, még lerugtam a cipőimet.

-Üdv itthon!-lépett ki anya a konyhából a kezeit törölgetve.-Milyen napod volt?

-Uhm.-akasztottam fel a táskámat a fogasra.-Egész jó. Picit talán fárasztó.-mosolyogtam kedvesen felé.

-Gyere.-intett a konyha felé. Érdeklődő tekintettel követtem őt. Mutatta hogy üljek le, szóval azt tettem. Ő pedig velem szemben.

-Mi a baj?-kérdeztem.

-Uhm.-kicsit megingatta a fejét.-Baj az nincs.

-Akkor?-nem igazán értettem, hogy mit szeretne. Elmosolyodott.

-Pár napra elmennék, már ha nem lenne probléma.-Kicsit megrezzentem.

-Meg ne haragudj, de mi? Jól hallottam?-bólogatott boldogan.

-Tudod,-mosolygott zavartan maga elé.-Találkoztam egy férfival, és...

-HOGY MI?!-pattantam fel, mire ijedten rám nézett.-Végre találkoztál valakivel?

-Igen.-bólintott ismét. Boldogan mosolyodtam el.

-És ki az? Majd bemutatod, ugye? Elutaztok vagy a városban maradtok?-bombáztam kérdésekkel folyamatosan.

-(Név)! Nem hagysz szóhoz jutni!-szólt rám kuncogva.

-Mikor találkoztatok?-ültem vissza a székre.

-Pár hete.-mosolygott.

-És...miért mondtad el?-sütöttem le szemem.

-Az hogy te titkolózol előttem, nem azt jelenti hogy én is fogok előtted.-sóhajtott.-Meg tudod, nem akartam, hogy aggódj.

Kicsit felszisszentem.

-Még mindig haragszol, igaz?

-Csodálkozol?-emelte meg szemöldökét. Megingattam a fejem.