Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Maradj

Ahogy haza értem egyből felsóhajtottam az ajtón belépve. A cipőmet lerúgtam magamról és a mögöttem bejutó Bakugoura néztem.

Kezeit a zsebébe dugva, kicsit meggörnyedve lépett be. Hasonló mozdulatokkal szabadult meg a cipőitől mint én. Valószinűleg tőle tanultam el ezt. Nem nagyon beszéltünk csak felmentünk a szobámba, én átöltöztem, amég ő ugyan ezt tette, és az iskolai uniformisát a székem háttámlájára akasztotta.

-Hova megyünk edzeni?-kérdeztem.

-Nem mindegy az?-kérdezte fintorogva amég végig mért. Természetesen még nem volt rajtam póló szóval elpirulva fordultam el és vettem ki a szekrényből a- direkt erre a célra vásárolt- edző trikóm.-Ugye tudod,-lépett mögém és átkarolta a derekam, miközben a nyakamba csókolt.-Hogy ha most nem edzeni mennénk akkor már nem engedtem volna, hogy felvedd ezeket.-gyürte meg kicsit a trikót.

-Katsuki.-kuncogtam kicsit.-Nem gondolod hogy az elmúlt időszak után nem foglak egyből a bugyimba engedn?

-Nem is kell,-csókolt ismét nyakamba.-sosem kértem enegdélyt.

Vállam felett rá pillantottam, és nagyot nyeltem. Ahogy a szemébe néztem láttam hogy teljesen máshol jár az agya. Kezeit levette rólam, és hátrébb lépett egyet. Nagy erőfeszítés volt ez neki, és ezt nem is rejtette véka alá, morgott és halkan zihált.

Felé fordultam, majd ahogy végig néztem rajta elvigyorodtam.

-Csak nem hiányoztam Kacchan?-céloztam a nadrágjában lévő helyzetre.-Semmi olyat nem láttál, és csak megölelt-

-Ha nem fogod be,- vágott szavamba-a hajadnál fogva váglak be az ágyba.-nyelt nagyot miközben félre pillantott.-Menjünk.

Ellépett mellettem és kivágva szobám ajtaját trappolt le a lépcsőn. Én követtem őt.

Ugyan az volt a helyzet az edzés helye felé tartva, mint haza felé a suliból. Csendben sétáltunk egymás mellett. Nem igazán volt mondani valóm a számára. Inkább arra vártam, hogy ő kezdjen bele, végülis azt igérte elmondja mi baja.

Nem olyan régóta sétáltunk mikor egy sikátorba fordult, tényleg nem tudtam merre visz.

Ezen a városrészen még nem is jártam, fura, pedig nincs is messze a házunktól.

Tekintetem az ismeretlen épületek közt vándorolt, miközben arra is figyeltem hogy az előttem haladó fiút se veszítsem szem elől.

-Nee Kacchan...

-Mivan?-morrant fel.

-Mégis, hova viszel?

-Egy olyan helyre ahol nem okoz problémát ha használom a képességemet.-válaszolt ismét morgó hangon. Csendesen figyeltem a szőke fiút, majd sóhajtva gyorsítottam lépteimen, hogy mellette sétálhassak. Rám pillantott szeme sarkából.

-Sokat sétálunk még?-érdeklődtem mire nehezet sóhajtott.

-Nem tudnád befogni?-kérdezte rámförmedve.

-Bocsánat.-néztem egy másik irányba. Ismét sikerült belém folytania a szót, így nem beszéltünk. Agyam igazából csak azon járt hogy valójában mi baja lehetett, ráadásul valamilyen szinten ez az állapot még mindig tart nála.