Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Beszéljünk róla

Másnap kedvtelenül indultam el az iskolába mégis izgatottan. A filmet csütörtökön délután vetítik, de még nem említettem meg anyának. Hagyom le nyugodni egy picit. Talán megemlítem neki SMS-ben.

A szokásos útvonalon mentem, így pont találkoztam a legjobb barátommal is. Mikor már távolról megpillantott széles mosollyal integetett nekem. Viszonoztam.

-Jó reggelt (Név)-chan! Minden rendben volt otthon?-kérdezte azonnal ahogy mellé értem.

-Mondhatjuk.-mondtam sóhajtva.-Anya nem kelt ki magából annyira, mint gondoltam.

-Örülök neki.-mondta miközben rám mosolygott.

-Bunkó vagyok.-sóhajtottam.- még meg se köszöntem amit tettél értem.

-Uhm...izé...-vörösödött el ide oda kapkodva.- ne érezd rosszul magad evégett, hiszen az egyik legjobb barátom vagy!

Felnevetve böktem meg.

-Imádom mikor előbújik belőled a kisfiú.-mosolyogtam.-Mindig feldobod a kedvem.

-Um. (Név)- chan...mit kerestél Kacchannál?-kérdezte. Arcomról lefagyott a mosoly.

-Erről... majd...-pillantottam félre mikor megláttam a szőkét.

Basszus, akaratlanul is erre jöttünk.

Ebben a pillanatban Izuku megragadta a karom, persze nem erősen, és magával húzott, hogy valamennyire elhagyjuk Bakugout.

-Ahogy láttam, most zavar az ha a környezetedben van.-motyogta pár sarokkal odébb. Hálásan néztem rá.

-Te vagy a legjobb, Izuku.

A délelőtti óráink úgy teltek, ahogy szoktak, annyi külömbséggel, hogy Bakugou csendesebb volt a szokottnál és egész nap nem nézett rám.

Magam sem értettem miért, de annyira idegesített a dolog, hogy ebédszünetben nem Izukuékhoz ültem, ahogy szoktam, hanem ledobtam magam Kirishima mellé.

-Helló~!-köszöntött jókedvűen a vörös, olyan lazán fogadva, hogy mellé huppantam, mintha minden nap mellette ülve ebédelnék.

-Halihó!-mosolyogtam. Mina és Sero arcára egy kisebb döbbenet ült, Kaminari pedig csak büszkén mosolygott, mintha férj és feleség lennénk, és minden az ő érdeme volna.

-Minek vagy itt?-sziszegte Bakugou. Rá mosolyogtam.

-Nem mintha bármi közöd lenne hozzá, de Kirishimával szerettem volna beszélni.-mondtam, engem is meglepve hogy milyen nyugodtan tudtam hozzá beszélni. Szinten lángolt a tekintete. A vörös pedig azonnal rám pillantott mikor meghallotta a nevét.

Ajkai közt kilógott egy szál tészta, ami olyan lehetetlenül aranyossá tette arcát, már ha az aranyosságot lehet fokozni. Felkuncogtam.

-Mi az?-pillogott nagyokat.

-Anya bele egyezett, de a vetítés vége után fél órával haza kell érnem.-mosolyogtam rá.

-Uh! Oh!-kicsit ide-oda kapkodta a fejét, beszippantotta a tésztát és megtörölte a száját a szalvétával. Nagyon meglephettem, hogy ezt Bakugou előtt közlöm vele.-Rendben, megoldjuk.-mosolygott végül, mikor látta, hogy nem is foglalkozom a lassan vulkán ként kitörni készülő szőkeséggel.-Örülök neki, hogy rá tudtad beszélni.

-Én is.-mosolyogtam.-A mozi előtt találkozzunk majd?

-Megbolondultál?-csattant fel.-Meg se haragudj, de hol lenne férfias az, hogyha hagynám, hogy egyedül sétálgass!?