Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Telefon hívás

-Moshimoshi.

-Helló. (Név) (Vezetéknév)-et keresem.-angolul beszélt a nő. Egyből felültem. Szabad kezem arcomra simítottam.

-Igen, én vagyok.-válaszoltam szintén angolul, mire Bakugou is felült mellém. Kérdő arckifejezéssel pillantott rám.

-Remek, az én nevem Rahel Schmidt és örömmel közlöm, hogy a Nemzetközi Hős Szervezet elfogadta a jelentkezését.

-Óh, ez remek hír!-törölgettem az álmosságot a szememből.-És miért nem e-mailben értesítenek?

-Küldtünk e-mailt is önnek, ámbár az oktató, aki a szárnyai alá veszi önt, ragaszkodott hozzá hogy telefonon is kommunikáljunk magával, miután meghallotta hogy az U.A. Akadémiáról jelentkezik.

-Értem.-töröltem ki az álmot a szememből teljesen.-Elnézést kérek a kifejezetten álmos hangnememért, de itt most hajnali három lehet. Nem számítottam a telefonhívásra.

-Elnézést a kellemetlenségért, teljesen ki is ment a fejemből az időeltolódás.-mentegetőzött a nő.-Akkor, esetleg lehetne egy másik időpont mikor felhívom és mindent egyeztetünk, amit e-mailban nem lehet?

-Mondjuk, holnap ugyan ekkor?Ha ez önnek megfelel.

-Egy pillanat.-hallottam ahogy pakol valamit, majd lapozgat és firkál.-Nekem tökéletes lesz az az időpont.-hallani lehetett hogy mosolyog.

-Rendben, köszönöm. Még valami.

-Igen?

-Ki lesz az oktatóm?

-Sajnálom, de ezt nem árulhatom el. A szervezet nem szeretné kiszivárogtatni a tanárok nevét, hivatalosan én nem is tudok róla. Az ön oktatójának kilétével is csak azért vagyok tisztába, mert megkeresett és ragaszkodott a telefonáláshoz.

-Értem, azért köszönöm. Akkor holnap ugyan ekkor Miss Schmidt.

-Kellemes pihenést, viszont hallásra!

-Viszont hallásra.-kinyotam a telefont és a mellettem ülő, morcos arcú, fáradt szőkére néztem.-Sikerült.

-Mi?-kérdezett vissza.

-Felvettek.

-Értem.-mondta majd magához rántva átölelt.-Akkor, majd reggel beszélünk.

Hozzábújtam, ő már szinte aludt is, én viszont annyira izgatott lettem, hogy nem igazán akart a szememre álom jönni. Aztán jóval később valahogy mégis csak sikerült elaludnom.

Reggel mikor felkeltem és megfordultam hogy megöleljem, már hűlt helyét találtam. Felültem, odébb löktem tincseimet, amik a szemembe lógtak, és körbe néztem a szobába, de még csak a ruháit se láttam.

-Kacchan?-kászálódtam ki az ágyból. Még mindig semmi választ nem kaptam. Nyújtózkodtam egyet, majd kimentem a szobámból és elindultam le a lépcsőn, hiszen hallottam hogy valaki lent pakolászik, tesz-vesz a konyhában.

-Áh, jó reggelt!-nézett rám édesanyám válla felett.-hogy aludtál?

-Egész jól, kösz.-mondtam miközben továbbra is a barátomat kerestem szemeimmel.

-Bakugou-kun már elment ha őt keresed.-mondta anya.-mikor haza értünk pont találkozunk vele.

-Találkoztatok?

-Aha, azt mondta, hogy sürgős elintézni valója akadt, de délután felhív.

Lerogytam a székre, az étkező asztal mellett. Kicsit mardosó érzés keletkezett a mellkasomban.