Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

A hétvége, amikor megszöktem 5.

(SZÓVAL!!!
1:Minden olvasómnak szeretnék köszönni: SZIASZTOK! Köszönöm. Elértem az 1K olvasottságot, ami nélkületek nem sikerült volna./aztaaaa nem mondod??/ Nagyon örülök, hogy ennyi embernek tetszik a mocsok/if you know what i mean/, amit írok. Remélem továbbra is velem tartotok a történet végéig. ❤️
2:Ez az utolsó "Hétvége" rész. Szóval ezt megpróbálom nagyon ütősre össze hozni 😏👌🏻 ennyi voltam. További jó szórakozást.)

Tényleg nem tudtam aludni, de nem a film miatt. Teljesen össze voltam zavarodva. Ez az egész hétvége...

Olyan bonyolult...

Lehunyt szemeim kipattantak, mikor megéreztem, hogy Bakugou keze a derekamra kúszott. Magához húzott és arcát bele nyomta hajamba.

-Mé' nem alszol?-suttogta. Kicsit elmosolyodtam.

-A film végett.-hazudtam.

-Gyenge.-motyogta és már vissza is aludt. Hallottam ahogy a levegőt mélyen magába szívja, majd ki fújja.

Bassza meg...

Teljes testével hozzám volt simúlva és még az egyik lábát is az enyémre rakta. Biztos az van neki megszokva hogy több helye van.

-Szomjas vagyok.-motyogtam magamnak, de valószínűleg a fiú még félálomban lehetett, mert elengedett. A lehető legóvatosabban másztam ki mellőle.

A padló egy picit hideg volt a talpamnak, de azért a lehető leghalkabban osontam ki a szobából és ugyan így csuktam be az ajtót is.

Elindultam a lépcsőn lefelé. A következő irány pedig a konyha volt. Be fordultam az ajtón, sötét volt így az orromig se láttam.

Elkezdtem tapogatni a falat a kapcsoló után, de valami másra siklott a kezem. Ilyedten kaptam el.

-Eeh. Bocsi.-hallottam Kirishima hangját, majd a villany kapcsoló kattanását, és hírtelen elvakított a fény.-Te miért nem alszol?

-Kérdezhetném ugyan ezt.-törölgettem szemeimet, majd mikor kitisztúlt a kép megláttam a fiút, de valami fura volt rajta. Kedvesen mosolygott rám.

-Szomjas voltam.-mondta és elsétált mellettem. Az egyik szekrényhez lépett és kivett egy poharat. Kérdőn nézett rám, én pedig bólintottam. Még egy poharat leemelt.-Na és a terv hogy halad?

Zavartan pillantottam félre.

Nem kell mindenről tudnod...

Mosolyogva lépett elém és a kezembe nyomta az egyik poharat.

-Köszönöm.-motyogtam.

-Szóval?-kérdezte ismét, csak most teljesen az arcomba hajolt. Kezem megint, mint délután az arcában landolt védekezés képpen. Megint elővette azt a mindent tudó mosolyát.

-Nem is értelek.-motyogtam.-Elhívsz megnézni egy filmet, közbe meg próbálsz összehozni az öszvérrel...

-Úgy mondod, mintha te tudnád, hogy mit akarsz.-kuncogott. Nem undok volt, csak inkább rámutatott a tényekre.

-Az most mit számít? Nem a szívügy a fontos. Hős akarok lenni, ahogy Kacchan és te is...-mondtam és elvettem arcából a kezem.-Majd ha elérem a célomat, akkor jöhet az igazi szórakozás.

-Woah! Ez igazán férfias beszéd volt.-szorította ökölbe kezét maga előtt széles vigyorral- Mármint ahoz képest hogy lány vagy.

-Kösz?

Nem tudom hogy ezt most bóknak szántad-e...

Ajkaimhoz emeltem a poharat és addig nem is vettem el onnan amég ki nem ürült. Kirishima engem fürkészett szemeivel. Zavartan pillantottam rá.