Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Mások

Morogva nyújtotta kezét felém mikor elég közel értem hozzá. Halványan kipirúlva kúsztattam ujjaim az övéi közé. Olyan aranyos volt így, hogy pirult a füle.

-Jó reggelt Kacchan.-mosolyogtam mellé lépve.

-Mh. Neked is, Liba.-meglepődve torpanttam meg. Irritáltan pillantott rám.-Mivan?

-Meddig fogsz még Libának hívni?

-Haa?-lépett hozzám közelebb kezem pedig továbbra se engedte el.

-Mármint, kitalálhatnál nekem valami becenevet, ham—

-Milyen követelőző lettél.-fintorgott.-Szerintem a Liba tökéletes becenév neked.

Ingerülten fújtam fel arcom.

-Mondjuk adhatnál valami ARANYOSAT.- ő csak morgott.

-A Liba jó lesz.-mormogta orra alatt miközben ajkaimra hajolt, és egy apró csókkal lepett meg.-most már be fogod?-lehelt ajkaimra. Fülig pirulva bólintottam.

Így történt az, hogy az első kapcsolatban töltött napomon vörösen, felfújt arccal érkeztem meg az iskolához. A kapuban ismét megtorpantam.

-Megigéred, hogy nem robbantasz fel senkit?-kérdeztem.

-Nem ígérem.-mormolta.

-Mindenki minket fog bámúlni.

-Nem érdekel.-mondta és rám pillantott.-Legalább mindenki megjegyzi, hogy ha bárki is hozzád ér, az halott ember.

-K..Kacchan...-éreztem, hogy zavarba jövök. Közelebb léptem hozzá és arcomat mellkasába nyomtam.

-Fogd be.-tolt el pár centire magától és egy kósza tincsemet a fülem mögé utasította ujjaival.-Menjünk mielőtt elkésünk.

-Uhm.-bólintottam. Ismét megindultunk. Kezem nem engedte el, egy pillanatra se. Éreztem magamon az iskola összes tekintetét.  Ahogy az osztály felé tartottunk, mindenki elcsendesedett mikor megláttak, hátunk mögött pedig össze súgtak.

'Bakugounak barátnője van?'
'Milyen aranyosak!'
'Hogy tudja elviselni?'
'Mi?'

Két lépéssel előttem járt. Hallottam hogy morgott kicsit. Halvány mosoly terült el az arcomon. Szinte minden megszűnt körülöttem, és csak őt láttam.

A következő pillanatban már az osztálytermen belül voltunk.

-Irritáó selejt mind.-morgott az orra alatt Bakugou, rám pillantott.-Oi! Liba!

-Igen?

-Jól vagy? Szarul nézel ki.

-Te is fess vagy, mint mindig.-eröltettem magamra egy vigyort még bemutattam neki. Ingerülten elvigyorodott.

-FEL FOGLAK ROBBANTANI, ASSZONY!

-A...asszony?-vontam össze szemöldököm és a halk duruzsolás is abba maradt. Megint minden tekintet ránk szegeződött. Katsuki egy 'Tss' hang kíséretébe a zsebébe rentette szabad kézfejét.

-A Liba jobban tetszik?-làttam hogy füle már megint pirul.

Hogy mennyire aranyos.

Felkuncogtam és elengedve kezét a padomhoz sétáltam. Követve a példámat ő is a helyére ment. A többiek még mindig szótlanúl minket figyeltek.

-Hé! Most akkor mi van?-tette fel a kérdést Kaminari mire Bakugou felugrott. Arcán làtni lehetett, hogy mindjàrt felrobban.

-MÉGIS SZERINTED MINEK NÉZ KI, IDIÓTA?

-Kacchan!-kuncogtam.

-MINDENKI ÜLJÖN LE A HELYÉRE!-szólalt meg Iida mikor belépett az ajtón.

-Már megint te vagy az egyetlen, aki nincs a helyén!

A következő pillanatban már Aizawa-sensei lépett be az osztályba, ami azt eredményezte hogy csend lett.

Szóval ahogy eltelt az első óra és szünetünk lett Iraraka szinte azonnal az asztalom mellett termett. Majdnem fel is borult, olyan sebességgel jött.

-(Név)-chan! Mi volt ez reggelről?

-Tss.-hangoztatta nem tetszését Bakugou.

-Csak nem együtt vagytok?-kérdezte Tsuyu-chan.-kero

Mosolyogva pillantottam a fiúra, akit láthatóan irritáltak a kérdések amiket kaptam. Tekintete egy pillanatra találkozott az enyémmel, ami még nagyobb mosolyt csalt ki belőlem.

-Igen.-mosolyogtam büszkén.-Kacchan a barátom.

-MI!-akadtak ki az osztálytársaink mire Bakugou felpattant a helyéről felborítva székét,-szegény Izuku eközben szívrohamot kapott az épp felboruló szék hangjától-mellém trappolt hajamba túrt egyik kezével, meghúzta a hajam gyengéden, csak annyira hogy picit hátrébb bukjon fejem és ajkait az enyémre nyomta.

-Szeretlek.-suttogtam ajkaira.

-Én is.-suttogott vissza alig hallhatóan. A szívem kihagyott egy ütemet. Teljesen elpirultam, még Katsuki morgott egyet, felegyenesedett és el trappolt.

-Várj meg! Bakubro!-hallottam Kirishima vidám hangját. Izuku mellém lépett még a lányok ott meglepődött arccal könyvelték el, hogy tényleg együtt vagyunk.

-Ne haragudj hogy nem szóltam róla.

Megingatta fejét és szélesen elvigyorodott.

-Örülök, hogy végre beláttátok a dolgokat.-mondta én pedig felálltam és szorosan magamhoz öleltem.

-Sajnálom hogy elhanyagoltalak mostanság.

-N..ne aggodalmaskodj ezen (Név)-chan!-mosolygott miközben viszonozta ölelésem. Zavarban volt.

-Holnap átjösz?

-Uhm.-bólintott mosolyogva.

-Nem zavar ha véletlen Kacchan is ott lesz?

-Nem.-mosolygott.

-Köszönöm Izuku.

-EL A KEZEKKEL A CSAJOMTÓL ROHADÉK DEKU!-hallottunk az ajtó felől, mire elengedett és felnevettünk.

Folyt. Köv.

/Sziasztok! Tudom, tudom rövid rész lett, de azért remélem tetszik!
Más dolog: szeretnélek titeket megkérni, hogy aki úgy érzi nem bír magával és mindenképp röhögést akar kiváltani belőlem, nyugodtan küldhet meme-ket a viecanyons@gmail.hu -ra.
Puszi a nózira és Buksi simi.~ /