Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

After Story:Viszont látás (50k-s meglepetés!)

/Remélem tetszeni fog.

*Apró megjegyzés a döntött betű mindig más nyelv, tehát ha (Név) a gyakorlatot végző országban van akkor japán, ha Japánba akkor angol.

**másik apró megjegyzést úgy kb az első reptéri jelenettől iszokˇ és baromi fáradt vagyok, szóval ha nem lett a legjobb, ne haragudjatok. Jelenleg nincs erőm átírni.( Az is tervben van hogy az egészet átírom hogy kijavítsak egyes apró írásbeli és egyéb hibákat.

ˇmindig csak mértékkel fogyassz alkoholt!

Puszi a nózitokra és buksi simi <3 /

Izgatottan tértem vissza szállásomra, ahol szinte azonnal pakolni kezdtem. Szobatársaim csak értetlenül pillogtak rám.

-(Név)?

-Igen?-kérdeztem mosolyogva. Az egyik lány felállt az ágyról.

-Mi történt?

-Oh! Megigértem Sarahnak, hogy elmondom.-bólintottam, majd megráztam kicsit a fejem és felálltam.-Mivel Spliterproof egy nagyobb ügybe fogott bele, egy hét kimenőt adott a pártfogoltjainak.-hadartam, tekintetemmel már a következő ruhadarabot keresve, amit elrakok.

-Mázlista.-sóhajtott nagyot Beth, hátáról pedig hasára fordult.-Én is szivesen mennék már haza.

-Jó, de te bármikor haza ugorhatsz, alig két órányira laksz innen kocsival.-szólta le Molly.

Négyen voltunk egy szobába, és igazából imádtam a kolis életet, főleg, hogy mindegyik lány másik korosztályból jött.

Molly, barna hosszú hajával, kicsit aránytalan alakjával igazán csinos volt, és a szíve is csupa arany volt. Körülbelül három vagy négy évvel lehetett idősebb, mint én.

Sarah volt a legfiatalabb, még középsuliba járt. Rövid szőke haja vállát simogatta, kerek szemüvege mögé rejtette fűzöld tekintetét. Nagyon visszahúzódó volt, ismeretlenek közelében.

Elisabeth, akit mindenki csak Bethnek hív, egy évvel volt csak idősebb, mint én. Mélybarna szemei mindig magukkal ragadtak, mikor beszélgettünk, szóval elég hamar megnyíltam előtte.

-A-húzta el a hangot.-teljesen megértem amiért ilyen izgatott vagy, biztos nagyon hiányzik már Bakugou is.

-Kösz, hogy említed, neki még nem is szóltam.-mosolyodtam el és miközben előszedtem a bőröndömet, telefonomat szabad kezembe vettem és egyből tárcsáztam is Bakugou telefonszámát, nem törődve az időeltolódással.

Anya már tudta, hogy megyek, mert neki szinte azonnal megírtam SMS-ben. Izgatottan vártam hogy végre éljen a vonal és beszélhessek pár szót barátommal. Ez meg is történt pár másodtpercen belül. Kihangosítva tettem le a telefont az asztalra.

-Mivan?-morgott bele a telefonba, ahogy felvette. Széles mosoly terült az arcomra, még a többiek a szobában lesápadtak.

-Kacchan~

-Liba!-hallottam ahogy hangja másabb tónusú lett, elnyomott egy ásítást, talán még mosolygott is.-Hogy vagy baby?

-Jól, és még jó hírem is van.-mosolyogtam a telefonra, mintha csak barátom ülne a helyén.-Szeretnéd tudni igaz?

-Oi! Bökd már ki!

A lányok rendesen hátra hőköltek attól az erőteljes hangtól, mely nekem csak megmelengette a szívem.

-Előbb igérj meg nekem valamit.-mondtam a telefon felé támaszkodva.

-Mit akarsz?