Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

A hétvége, amikor megszöktem 1.

-Oi!(Név)!-hallottam Bakugou hangját és hátra pillantottam.

-Mi az, Kacchan?-megráncolta homlokát.

-Fejezd már be.-sziszegte fogai közül.

-Ugyan miért?-vigyorogtam.-Imádom mikor ilyen arcot vágsz.

-Kurvavicces.-nézett oldalra morogva.

-Mit akartál mondani?

-A hétvégén megint elutaznak a szüleim.-mondta.-Úgy gondoltam át jöhetnél, tudod a matek végett.

-Aha.

-Én is jöhetek?-kérdezte Kirishima,aki alig egy pillanattal ezelőttig ott sem volt. Karját lazán Bakugou vállára dobta és vigyorgott.-Nekem is kellene egy kis korep, nagyon szarul állok matekból...

-Haaa?-pillantott rá a szőke. -Nem.

-De ne már Bakubro!-nyüszögte.-Nagyon szükségem lenne a jó jegyre. Nem akarok megbukni.

Én csak nevettem egyet, majd hátat fordítottam és elindultam ismét a kijárat felé.

-Szó se lehet róla!-sziszegte.-Oi! Te meg hova mész?

-De ahj már. Ne legyél már ilyen makacs.

-Haza?-pillantottam hátra.-Nem kötelességem a házaspár veszekedését hallgatni...

-MIT MONDTÁL ROHADÉK!?-kiáltott utánam. Megrántottam a vállam. A vörös csak jóízűen felnevetett.-NE RÖHÖGJ FURA HAJÚ!

-Nem vagyok papagáj, hogy megismételjem.-vigyorogtam.-Uhm, Kirishima-kun.

-Igen (Név)-chan~?

-Felőlem jöhetsz.-mosolyogtam.-Igazából ha már ott vagy Kacchan se fog elzavarni.

-Ne beszélj a nevemben Liba!-emelte meg hangját.-És ne hívj így!

-Woah! Te vagy a legjobb (Név)-chan!-mondta Kirishima csillogó szemekkel, mint egy kisgyerek.-Akkor, majd viszek  nasit is, meg valami jó filmet, amit este meg tudunk nézni.

-Hallottad egyáltalán, amit mondtam?!-pattogott Bakugou.

-Nyugi!-nevettem még az alacsonyabb fiú mellém lépett.-Én estére úgy se maradhatok ott, az anyám ki is csinálnálna, legalább romantikázhattok egyet Kacchannal.-bökdöstem a könyökömmel oldalba, mire ismét felnevetett.

-Te komolyan azt hiszed, hogy együtt vagyunk (Név)-chan~?-újra elindultam, de mostmár a fiúval az oldalamon.

-OI!NE NÉZZETEK LEVEGŐNEK!-üvöltött utánunk trappolva a szőke.

Bakugou csak duzzogva, orra alatt morogva lépkedett előttünk, mi pedig jókedvűen társalogva követtük. Kirishima körülbelül három utcával hamarabb fordult le, minthogy Bakugouék házához értünk volna.

A fiú szokatlanul csendes volt, ráadásul még rossz utcába is fordult be. Megráncoltam homlokom és utána léptem.

-Baku...-egy erős kéz ragadta meg a csuklóm, és egy árnyékossabb részre rángatott. Hátamat a falnál éreztem. Testével teljesen hozzám simult és két keze közé fogva arcom, vadul megcsókolt.

Éreztem, ahogy a térdeim megremegtek. Kezeim karjai alatt hátára vezettem és ott meggyűrve ingjét kapaszkodtam belé.

Mielőtt a levegő hiány miatt elvált volna tőlem fogai közé csípte alsó ajkam és megharapott. Jólesően felsóhajtottam.

-Túl sokat beszélsz.-zihálta. Szívem majd' kiugrott a helyéről úgy dübörgött mellkasomban.

-Bocsi...asszem.-nyeltem nagyot. Olyan közel van.