Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Randi Kirishimával

Végül csak elérkezett a csütörtök. Anya vett nekem egy nagyon csinos fekete ruhát. Mindig azt mondta, hogy a fekete ruha bármikor jó.

Így nem leszek túl elegáns ha esetleg hétköznapi ruhában jön, és ha esetleg öltönyben jönne, akkor pedig nem leszek túl slampos.

Pont végeztem mindennel mikor csöngettek. Elindultam ajtót nyitni, de anya megelőzött.

-Úristen! Te vagy Kirishima-Kun igaz?-hallottam édesanyám hangját. A következő pillanatban már lent voltam.

-Hoztam virágot önnek és (Név)-channak is!-harsogta aztán rám pillantott.

-Helló!-intettem mosolyogva. Egy piros ing volt rajta, fekete nadrággal. Halvány pír jelent meg az arcán és mint egy kisgyerek felkiáltott.

-Woah! (Név)-chan! Gyönyörű vagy!-lépett elém és megfogta a két kezem. Mégegyszer végig futtatta szemeit rajtam.

-Kirishima!-pirultam fülig.

-DE TÉNYLEG!-kicsit össze húzta magát.-ez picit hangosabbra sikerült mint terveztem.

Felkuncogtam.

-Csak nem Kaminaritól jössz?

-De.-pillantott félre.-Miért?

-Mert olyankor vagy ilyen hangos.-kuncogtam ismét. Ő csak elvigyorodott.

-Mehetünk?-kérdezte mire bólintottam.

-Vigyázzatok magatokra!-mondta anya mikor az ajtóban álltunk már. Kinyitotta az ajtót és maga elé engedett.

Ahogy elindultunk egy kisebb kínos csend állt be közénk, ezt viszont meg is szüntette, hogy majdnem elestem az első lehetőségnél. Kirishima viszont elkapta a karom, így megmentett egy nagy eséstől.

-Jól vagy?-kérdezte aggódó szemekkel engem fürkészve. Felnevettem.

-Persze, nem is én lennék.-kucogtam tovább saját bénaságomon. Ettől a perctől kezdve, egy pillanatra se hagytuk abba a beszélgetést.

Majdnem el is sétáltunk a mozi mellett. Valahogy mégis megálltunk ott. Olyan gyorsan telt az idő mellette.

Jól érzem magam.

Bementünk és oda sétáltunk a büféhez. Kikértünk egy nagy dobozos popcornt, két nagy kólát és még nachot is. Végig nevettünk még azt is.

Végül kinyitották a termet alig öt perccel a film kezdete előtt. Bementünk és elfoglaltuk a helyünket és pár perc múlva már kezdték is a vetítést, persze először vagy tíz percen keresztül előzeteseket és reklámokat vetítettek.

Lassan elkezdődött a film, és láss csodát Kirishima karja hirtelen a vállamra került. Igazán nem is tudtam így a filmre figyelni. Túlságosan lefoglalt, hogy megnyugtassam a szívverésemet.

Kirishima közelsége jól esett, mégis borzasztóan zavarba ejtő is volt. Ahogy elnéztem arcát ő is zavarban volt, de közel se annyira, mint én.

A mozi nem volt tele, de sokan voltak. Keze még mindig vállamon pihent, úgy lopott néha egy keveset a popcornból, amit persze olyan zavarba ejtően tett magáévá, hogy nem elvette a karját hanem engem húzott közelebb.

Ha ezt így folytatja meghalok...

Sokat nevettünk. Ebben a filmben végre én is értettem a poénokat, szóval elég sokszor az én és Kirishima nevetésétől zengett a terem.

Mikor vége lett a filmnek, a tömeg elkezdett kiszálingózni. Egyre kevesebben lettünk, így én is össze szedtem magam körül a szemetet és már indulni akartam mikor megfogta a karomat és gyengéden vissza rántott az ülésre.

-A végén vannak a legjobb jelenetek.-mondta miközben rám mosolygott.

-Akkor mindenképp maradok.-viszonoztam mosolyát és ismét kényelmesen a karja alá bújtam. Figyeltem ahogy a vásznon végig szaladnak a nevek, mindenféle információk és betűk mikor a vörös halkan megszólalt.

-(Név)...-rápillantottam és hirtelen éreztem, ahogy ajkait az enyéimre nyomja, de alig csak egy pillanatra. Próbált nem úgy festeni, mint aki zavarban van, de hajával megegyező arcszíne másról árulkodott.

-Kirishima..

-Hmm?-pillantott rám.

-Köszönöm.-bújtam hozzá jobban, még ő kicsit magához szorított.

-Vasárnap is eljössz velem?-kérdezte suttogva, mintha a világ legnagyobb titkáról kérdezne.

-Szívesen.-bólintottam.- Nagyon jól érzem magam veled.

Hallottam ahogy egy nagyot dobban a szíve.

-Igen. Nekem is veled.

Megálltunk a házunk előtt.

-Még van pár percem.-mosolyogtam az előttem álló fiúra, aki csak egy nagy lendülettel tarkójához kapott.

-Szerintem, holnap eléd jövök, és akkor mehetünk együtt suliba.-mosolygott egy halvány pirral az arcán.

-De nem eligérkeztél már Kaminariéknak?-kérdeztem picit oldalra döntve a fejem.

-Úgy is mondta Denki, hogy hívjam fel a randi után, szóval az nem akadály.-mosolygott. Karjaimat a nyakába akasztottam és megöleltem. Éreztem ahogy kezeit a derekamra csúsztatta. Magához ölelt és vett egy mély levegőt.

-Köszönöm szépen. Nagyon jól éreztem magam.-motyogtam nyakába.

-Nem, nem! Én köszönöm.-mondta és elhajolt tőlem. Egyik kezét az arcomra tette és ajkait újra az ajkaimra nyomta, most hosszabban időzött rajtuk. Elmosolyodtam miközben óvatosan viszonoztam.

Mikor ajkaink külön váltak, csak zavartan mosolygott. Mikor végig simítottam karján éreztem, hogy a derekamon pihenő kezén a bőr borzasztó kemény lett.

-Kirishima...-elkapta onnan.

-Úristen! Ne haragudj!

Felkuncogtam megingatva a fejem.

-Miért kéne haragudnom?-emeltem rá tekintetem mire tarkójához kapott.

-Uhm..hát..Reggel itt leszek érted.Jó éjt!-mondta és még egy apró puszit nyomott az arcomra végül elsietett.

-Neked is.-szóltam utána. Mosolyogva arcomra simítottam a kezem.

Hogy lehet valaki ilyen aranyos?

Mikor beléptem a házba jött egy SMS a telefonomra, amit legszívesebben a hátam közepére se kívántam volna.

Kacchan💥
"Remélem jól érezted magad azzal a Fura Hajú nyomoronccal."

Folyt. Köv.

Yapp, ez a rész picit rövidebb lett, de kárpótol jön titeket hogy a kövi rész 100% hogy 1500 szó felett lesz ❤️

Puszi a nózitokra ~