Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Összejövetel

Katsuki zsebre vágta a kezeit, én pedig kopogtam. Barátomból sugárzott az, hogy nem akar itt lenni. Kicsit megböktem.

-Jó lesz, ne aggódj, hiszen mindenkit ismersz.-mondtam.

-Abba bele se gondoltál, hogy lehet, hogy azért nem lesz jó...

Unott arccal rá pillantottam és szóra emeltem ajkaim, viszont ekkor, kinyílt az ajtó és Kirishima óriási vigyora fogadott minket.

-Bakubro! (Név)!-Szélesebbre tárta az ajtót.-Gyertek be. Azt hittem már nem is jöttök, már majdnem mindenki itt van!

-Kacchan nem akart jönni.-mosolyogtam a vörösre.

-Tudom, olyan mogorván csapta rám a telefont...

-Hallottam.-kuncogtam.

-Befejeznétek..-morgott a szőke majd öklözött egyet Kirishimával.

-Gondoltam, mivel mostanában csak a normál órákon lóg együtt a csapat, össze hozok egy kis összejövetelt, hogy meg tudjuk dumálni hogy mostanában mi történt.-vigyorgott a fiú miközben lelkesen magyarázott nekem ahogy a nappali felé tartottunk.

-Szerintem remek ötlet volt Kiri.-mosolyogtam rá.

-Tsk.-fűzte hozzá szokásos szövegét Bakugou is szemeit forgatva.

-Mindenki itt van már?-kérdeztem, mire a fiú megingatta a fejét.

-Mina és Kaminari még nem érkezett meg.

-Kaminari mindig késik...-morogta az orra alatt Bakugou.

-Te se mindig vagy pontos.-pillantottam rá vállam felett.

-OI! CSAK AZÉRT MERT PÁR PERCET KÉSTEM, ASSZONY!?

-Ne nevezz asszonynak.-fordultam felé teljesen.-Tudod milyen zavarba ejtő!?

Magabiztosan és elégedetten elvigyorodott, majd egy szót se szólva elsétált mellettem és ledobta magát a kanapéra.

-Woah!Kacchan is megérkezett!-szólalt meg Izuku.

-Fura hogy nemsokára vége, ugye?-kérdezte Kirishima kicsit meglökve vállam a vállával.

-Borzasztó fura.-sóhajtottam miközben ráemeltem a tekintetem.-Ha lehet ezt ne mondd el senkinek...de...lehet hogy külföldre megyek miután végzünk. Katsuki és Izuku már tudnak róla, de a többieknek nem akarok egyenlőre szólni.

-Komolyan?-döbbent le, sőt, mintha egy halvány szomorúságot is fel véltem volna fedezni tekintetében. Bóintottam.

-Tudod, van egy hely ahol meg tudnak tanítani, hogy vegyek fel más alakzatokat az erőteremmel, hogy ténylegesen pajzs ként tudjam használni és már amúgy is le adtam a jelentk—

-Oh (Név)-Chan! Csak nem az egész idő alatt Kirishimával akarsz trécselni?!-kérdezte Sero.

-Már megint kibújnál az oszálytársaiddal való beszélgetés alól, mi?-Kontrázott rá Hagakure. Felnevetve ingattam meg a fejem, majd egy bocsánat kérő tekintettel ott hagytam a vörös hajú fiút és bele vetettem magam a beszélgetésbe.

Ahogy eltelt egy kis idő, természetesen Katsuki egyre ingerlékenyebb lett, amiért a többiek csak még jobban piszkálni kezdték, ennek következtében pedig nagyokat nevettünk.

Ezt megelégelve Katsuki egyszer csak felpattant, megragadta a csuklóm és magával rángatott a folyosóra. A többiek nevetése elnyomta, a hangos puffanást, amit a hátam és a fal találkozása adott ki.

Egyik kezével össze nyomta az arcomat és ajkait az enyémre nyomta. Megremegtem.

-Cuki, hogy még mindig nem tudjátok magatokat vissza fogni.-mondta Kirishima miközben a konyha felől elő bukkant egy nagy tállal a kezében.-De azért itt ne, ha megkérhetlek titeket.