Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Randi Bakugouval

/GYEREKEK EZ ELÉGGÉ TRIGGERED RÉSZ LEHET NÉHÁNY EMBER SZÁMÁRA. Orrvérzés/ kiakadás általi halálért nem vállalok felelősséget!!/

-Holnap este öltözz fel normálisan.-morogta.-Hatra érted megyek.

-Várj!-torpantam meg, így őt is megállítva. Irritáltan pillantott hátra válla felett.-Jól értelmezem, hogy te most randira hívsz?

-Ennyire nem lehetsz hülye.-sziszegte és felém fordult.-MIÉRT MINEK TŰNIK LIBA?!

Kuncogva léptem hátra egy lépést.

-Rendben. Ha ilyen szépen kérsz.-mosolyogtam rá boldogan. Ismét elindultunk, én pedig elő túrtam a telefonom, és egy SMS-t kezdtem el pötyögni jókedvűen.

-Kinek írsz?

-Izukunak, hogy ne várjon.-mondtam.-El kell mennem ruhát venni, és tudod hogy pénteken az edzése után segít nekem a hőstörténelemben.

-Tss.-pillantott félre. Elküldtem az üzenetet és ismét zsebre vágtam a készüléket.

-Naa, ne legyél már ilyen.-lökdöstem meg vállammal vállát. Borzasztóan jó kedvem lett, hiszen nem mentünk még randira. Bakugou nem válaszolt csak csendesen tovább haladt.

Így csendben egymás kezét fogva érkeztünk meg hozzánk.Felé fordultam És ő szinte azonnal magához ölelt derekamnál fogva. Arcát nyakamba Furta és egy apró csókot Lehelt bőrömre.

Mosolyogva öleltem át miközben hátát simogattam.

-Minden rendben van?-Kérdeztem ő pedig továbbra sem kiemelve arcát nyakamból bólintott.-Hé ez csikiz!

-Kellemes az illatod.-motyogta alig hallhatóan.

-Be jösz?-kérdeztem.

-Nem-mondta és elengedett.-Ha bemegyek nem jutsz el ma a boltba.

Éreztem ahogy vigyorra húzza ajkait.

-Perverz!-csaptam egy kicsit a hátára.-szeretlek.

-mhm.-búgta és még egy csókot nyomott a nyakamra. Megforgattam a szemeimet.

-És hova viszel?

-Majd meglátod.-mondta és végül elengedett. Egyik kezemmel megsimítottam arcát és egy apró csókot nyomtam ajkaira, amit mohón viszonzott.

Dudolászva sétáltam haza felé, kezemben egy papír szatyorral, mely a holnapi ruhámat rejtette. Igazából azt is fel vehettem volna ami akkor volt rajtam mikor Kirishima vitt randizni, de az a ruha azóta a szekrény "fájdalmas" részébe van rejtve.

Izuku vidáman, teljes bele éléssel mesélt valamit, de nem igazán tudtam rá figyelni, és ezt ő is tudta ezért semmi komolyról nem beszélt.

-Na és hogy-hogy randira hívott?

-Nem hívott, egyszerűen közölte velem.-rántottam vállat.-Köszönöm hogy segítettél ruhát választani.

-Ugyan (Név)-chan!-vigyorgott.

-Nem!-mondtam.-Tudom hogy amióta ez tart Bakugouval borzasztóan elhanyagollak és utálo—

-Ne mondj ilyet!-szólt rám hozzá képest erélyesen.-Engem nem zavar, mert tudom hogy Kacchan milyen..

-De Izuk—

-Nincs semmi de.-állt végül elém és megragadta két vállam. Arca komolyból mosolygósba váltott.-Örülök hogy boldog vagy!

-Izuku...-éreztem ahogy lassan összeszorul a torkom és könnyek szöknek a szemembe.

Sose lesz még egy ilyen jó barátom, mint te...