Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Telefonszám csere

Egész végig az járt a fejemben, ami aznap történt. Szegény Izuku hiába próbált kirángatni a transzból, nem sikerült neki. Hiába faggatott, nem mondtam neki semmit, de még a tananyagra se tudtam figyelni, amit át kellett volna vennünk.

Sőt éjszaka se tudtam aludni, hiszen akkor is, ugyan ez volt a helyzet. Egész végig csak forgolódtam.

Bármi is történik, nem szabad beleszeretnem...Hiszen ez az egész csak játék...nem?

-Valami baj van?- kérdezte anya mikor csak túrkáltam a reggelimet. Ijedten rá kaptam a tekintetem.

-N..Nem.-éreztem ahogy halvány pír borítja hirtelen az arcom.

-Pedig valami, történt. Csak nem fiú van a dologban?

-Anya!-szólaltam meg hangosabban.

Hogy csinálja? Folyton átlát rajtam...

-Na és ki a szerencsés? Talán Izuku-kun?-mosolygott nem is törődve a reakciómmal.-Nagyon aranyosak vagytok együtt, nem is érte

-Nem anya! Nem Izuku az! Ő csak a legjobb barátom, és soha nem is lesz más!

-Tehát fiú ügy.-mondta elégedetten.-Amúgymeg soha ne mondd azt, hogy soha. Nem tudhatod mit hoz a holnap.

Ja, vagy akár a ma...

Így történt az, hogy alapból vörös fejjel indultam el otthonról. Szokásomhoz híven zenét hallgatva sétáltam a célom felé, ami négy utcára volt a házunktól.

Elég meleg volt tavaszhoz képest, ezért betértem az egyik útba eső üzletbe. A hűtőhöz lépve kivettem egy üveg (kedvenc üdítő)-t és a pénztárhoz léptem. Előttem még egy ember vásárolt.

Miközben vártam, a szemem megakadt a pénztár melletti kis polcon. Szokásosan rágó és öngyújtó volt rajta, plusz az, amit eddig sose figyeltem meg jobban, mert nem is érdekelt.

Zavartan félre pillantva elvettem egy dobozt az alsó sorból.

Remélem ez megfelelő lesz...

Én következtem. Letettem a pultra az italt és a kis dobozt. A pénztáros sokat sejtőn elmosolyodott. Bepötyögte a gépbe és közölte hogy mennyit fizetek.

Letettem a pultra a pénzt és a lehető leggyorsabban a táskámba rejtettem a zsákmányom. Éreztem hogy ég az arcom, gyors léptekkel hagytam el az üzletet.

Már majdnem ott voltam, mikor eszembe jutott, hogy valahogyan szólnom kéne Bakugounak, hogy érkezem. Előkaptam a mobilomat a zsebemből és mivel a telefonszáma nem volt meg, így az egyik közösségi oldalon akartam írni neki, ahol nem mellesleg, nem volt az ismerősöm.

Francba már...Most még vissza fordulhatok, nem? Hagyhatnám az egészet a francba, és ha esetleg megkérdezné, hogy mi volt az, azt mondhatnám hogy pillanatnyi elme zavar...

-(Név)?-hallottam meg hangját, mire fel emeltem tekintetem a készülékről. Ott állt előttem.

-Kacchan..

-Tss. Mondtam hogy...-morgott, majd hátat fordított.-Gyere.

Követtem őt. Nem sokat sétáltunk mire megérkeztünk. Kinyitotta az ajtót és belépett rajta, egy intéssel invitált be engem is.

Furcsáltam, hogy nem szól arról, hogy megérkezett, és vendéget is hozott.

-Katsuki...

-Egyedül vagyok a hétvégén.-mondta.

Olvas a fejemben, vagy mi a ...