Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Hiba

Reggel mikor felébredtem, éreztem hogy Katsuki szorosan ölel magához. Elmosolyodtam és ujjaim lassan az ujjai közé fontam, végül pedig egy halk sóhaj közepette ki nyitottam a szemeimet.

Picit zsongott a fejem a tegnapitól. Túl sokat ittam. Így azt a tényt hogy Katsuki hátával szemezek, azt is csak ennek tudtam be.

De várjunk...ha Katsuki átölel hátulról ... az érintését és az ölelésének atitüdjét bárhonnan felismerem...akkor ki...miközben ezen gondolkoztam vettem egy mély levegőt, így megtöltve tüdőmet Kirishima illatával.

-Felkeltél.-Suttogott a hát tulajdonosa, akit már a hangjából felismertem, és azt hittem elsűlyedek szégyenemben. Felém fordult és egy széles mosollyal köszöntött.

-Mondd hogy nem az történt amire gondolok.-suttogtam össze szorítva szemeimet.

-Attól függ.-könyökölt fel.-Mire gondolsz?

-Mondd hogy csak fáztál a futonon és azért vagy most itt.-továbbra is csukott szemmel próbáltam vissza idézni bármit is  a tegnap estéből, de semmi nem rémlett, azon kívül hogy Kirishima rajta kapott minket.

-Tudod hogy nem szoktam hazudni.-mondta a fiú miközben közelebb hajolt. Óvatosan kinyitottam a szemem, hiszen annyira közel volt. Éreztem a lehelletét ajkaimon.

-Eijirou...-suttogtam még hallkabban mint eddig. Sosem hívtam még így őt, de most valami késztetett rá.

-Mégis csak emlékszel egy kicsit.-húzta ajkait egy olyan mosolyra, amit még nem láttam tőle. Éreztem hogy a pír ellepi arcomat. Még közelebb hajolt, orra az enyémnek ütközött.-Még egyszer, utoljára...

Mielőtt befejezte volna mondani valóját, ajkai az enyémre simultak. Lefagytam. Akár hogy pörögtek a kerekek az agyamban semmi sem jutott az eszembe. Viszont mikor a fiú nyelve a bejutásért könyörgött, minden az eszembe jutott.

olyan szinten lefagyott  az agyam a sok információtól hogy a testem magától mozdult. Elengedtem Katsuki kezét, és beletúrva a vörös tincsekbe préseltem magamhoz miközben elmélyítettem a csókot.

-Francba.-szakadt el ajkaimtól, miután egy elég heves táncot jártak nyelveink, és elfogyott a levegőnk.Kicsit felkuncogott. Tekintetét az enyémbe fúrta.-Jó reggelt.-suttogta egy boldog mosollyal az arcán.

-Tsk.-hallottam a hátam mögül.-Ha a gerlepár eleget turbékolt, szét reppenhetnének.

-Azt mondtad ez az egész addig tart, amég ágyba vagyunk.-mondta Kirishima és magához húzott egy ölelésbe.

-Igen, de úgy gondoltam hogy a történtek után vissza takarodsz a Futonra.-morogta irritált hangján, és megragadva engem húzott vissza magához. Állát a vállamra támasztotta.

-De na~ Bakubro, ne legyél már ennyire önző!-válaszolt a fiú közelebb kúszva.

-MIVAN?-kiabált Bakugou. Asszem a dobhártyáimnak annyi.
Egyre inkább átvette a hatalmat az agyam felett a pánik.-Mi az hogy önző vagyok?-harsogta tovább, de már nem olyan hangosan.-Megosztottam a legértékesebb dolgomat veled. Hogy mondhatod azt hogy önző vagyok?

-Álljatok már le.-motyogtam.

-Fogd be!-morgott rám a szőke.

-Na állj meg egy pillanatra.-ültem fel a takarót magam elé szorítva.-Ha úgy veszünk, te hoztál engem egy ilyen kellemetlen szituációba, szóval szeretnék magyarázatot kérni.

Ők is felültek. Katsuki az ágy háttámlájának dőlt, még Kirishima inkább előre, két ujja közé fogva állát.

-Miért akarsz magyarázatot? Megtörtént, ennyi.-mondta.