Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Harc

/*Dobpergés* most fedem fel Reader-chan erejét/

Igazából egyáltalán nem tudtam oda figyelni az órákon. Hiába hajtogattam azt magamba, hogy ez nem olyan, hogy ez az egész csak azért van mert belerángattam magam, a lehető legrosszabb helyzetbe.

Hiába.

All Might hangja szakított ki a gondolat menetemből.

-Ideje indulnod.-dörmögte és az ajtó felé néztem, ahol Kaminari széles mosollyal várt.

-Igenis.-mondtam és elindultam. Most mi kaptuk a gonosztevő szerepet, szóval elfoglaltuk a helyünket. Neki támaszkodtam a rakétának.

-Ma nem igazán vagy itt, igaz?- kérdezte Denki mellém állva.

-Nem igazán.-sóhajtottam.

-Gondoltam, mert nem reagáltad le hogy Bakugou és Kirishima lesznek az ellenfeleink.

-HOGY MI?!

-Eh, valahogy sejtettem, hogy ez lesz a reakciód.-mondta a tarkójához kapva.-Feltűnően kerülöd őket úgy körülbelül a hét eleje óta. Történt valami? Hiszen olyan jól... mármint olyan édesek vagytok Kirishimá—

-Állj le!-szóltam rá, majd zavartan elmosolyodtam-Nem úgy alakult. Ennyi az egész.

-Kár.-billentette oldalra a fejét.-De ugye azért majd még lógsz velünk?

-Persze! Szeretek veletek lenni. Csak.. adjatok egy kis időt.

-Annyit kapsz amennyi csak kell!-vigyorodott el.-Csak siess mert jövő hétvégén moziba akarunk menni és van egy fölösleges jegyünk!

Ahogy befejezte a mondatot az ajtó berobbant mögötte és a füstből Bakugou lépett elő, mögötte Kirishima.

-BÉNÁK VAGYTOK SELEJTEK!-harsogta miközben markában egy újabb robbanást kezdett előidézni.

-Bakubro!-szisszent fel Kirishima.

Nekem se kellett több, felugrottam a rakéta tetejére. Össze kulcsoltam ujjaim és elképzeltem, hogy manifesztálódik az erőm, két nagy kék átlátszó szárny ként, ami az egész rakétát körbe vonta.

Ez volt az eddigi legnagyobb dolog amit létre hoztam, és a testem is megérezte. Kicsit megszédültem, de nem foglalkoztam vele.

-Gyere és próbálj meg hozzáérni ha tudsz!-sziszegtem lángoló tekintettel Bakugou szemeibe nézve.

-ELTIPORLAK LIBA!-üvöltötte és fél másodtperc alatt velem szembe volt. Tenyerét felém tartotta és robbantott. Szerencsére a szárnyak nem engedték át.

-TARTS MÉG KI EGY KICSIT (NÉV)!-szólt rám Kaminari, miközben Kirishimával verekedtek.

Mennyi lehet még? Öt perc? Kevesebb vagy több?

Bakugou folyamatosan támadott, nem állt le egy pillanatra se.

-Add meg magad Liba!-sziszegte és végül sikeült egy ökölnyi lyukat ütnie a pajzsomon. Magabiztosan nyúlt be rajta, mire elvigyorodtam és hirtelen a pajzs a kezére szorult.

-Ezt nagyon elhitted, seggarc! Nem csak védekezni tudok a pajzsommal, idióta!

-TE ROHADÉK!-üvöltött miközben próbálta kiszabadítani a kezét.

-GYERÜNK KAMINARI!-szúrkoltam csapattársamnak. Sikerült kibuktatnia a vöröst és pont akkor szólalt meg a jelzőhang, majd All Might hangja.

-VILLAIN TEAM WINS!

Nagyot sóhajtva engedtem le a pajzsot, éreztem hogy hirtelen legyengül a testem és ki ver a hideg verekték.

-Basszus!-szűrtem ki fogaim közül, nem bírtam megkapaszkodni és éreztem, hogy lezuhanok a rakétáról. Tompán még hallottam a fiúk hangját ahogy a nevem kiáltják.

-BASSZA MEG!-kapaszkodtam meg az első dologba, ami a kezeim közé akadt. Szemeim kipattantak.

-Nyugodj meg, (Név)-chan!-hallottam Recovery Girl nyugodt hangját.-Minden rendben, csak egy kis pihenésre volt szükséged. Nem lenne szabad átlépni a határaidat, ha tudod hogy hol vannak.

-Tudom.-sóhajtottam, és végül elengedtem az ágy szélét.

-Ez a baj veletek, hős növendékekkel. Sosem figyeltek oda.-mondta, de nem panaszkodva, inkább aggódó hangnemben. Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó.

-OI! LIBA!

-Vége az edzésnek.-könyveltem el magamnak halkan. -Igen Bakugou?- hangom undorítóan nyálasan csengett.

-MI VOLT EZ?-jött oda és az ágy végén megállt. Ráfogott az ágy keretének csövére. Ajkait össze préselte.

-Bakubro! Várj már!-rohant utána Kirishima.-Nem kéne zavarnod! Még biztos pihennie kell!

-Ami azt illeti...-hallottam Recovery Girlt.

-(NÉV)-CHAN!-jött be Izuku is. Mikor meglátott, nyugodtan fújt ki egy nagy adag levegőt.-Elnézést, bejöhetek?

Az idős hölgy már nem tudott mit csinálni, bólintott Izuku pedig két másodtperc alatt az ágy mellett termett és megragadta a kezem.

-Izuku..-mosolyogtam rá.

-Aggódtam miattad! Ennyire még nem használtad ki az erődet! Úristen nagyon menő voltál!

-OI! ROHADÉK DEKU!-harsogott a szőke az ágy végében.-NEM LÁTOD HOGY ÉN BESZÉLNÉK VELE.

-Uwah! Kacchan! Nem is láttam hogy itt vagy!-engedett el és mentegetőzött kezeivel gesztikulálva a szőke felé.

Kirishimára pillantottam, aki épp lefogta Bakugout. Elmosolyodtam majd elkezdtem kuncogni. A kuncogás nevetésé fajult, végül pedig a hasamat fogva hahotáztam. Még a könnyem is kicsordult.

Elindultam vállamra dobva a táskámat. Még mindig fel-fel kuncogtam ha a gyengélkedőben történt eseményekre gondoltam.

-(Név)-chan!-Ochako hangja szakított ki gondolataim közül.

-Oh Ochako-chan.-mosolyogtam rá kedvesen.-Miért vagy még itt?

-Oh, most végeztem a takarítással.-mondta kedvesen.

-Uh, jó.-bólintottam. Pár percig csendben sétáltunk egymás mellett.

-Nee, (Név)-chan..

-Igen?

-Mi történt, hogy te és Kirishima-kun nem—

-Nem érdekes.-vágtam közbe.-Nem illettünk össze.

-Pedi—

-Tudom.

-Úristen!-kapott ajkaihoz.-Még érzékeny vagy a témára, milyen tapintatlan vagyon. Ne haragudj!

-Ugyan!-ingattam meg a fejem.-Jogos az érdeklődés, hiszen mindenki előtt csókolt meg. Nem szeretnék róla beszélni, ennyi az egész igazából.

-Értem.-mondta és ismét csend telepedett ránk, később megint megszólalt.-És mi van Bakugou-kunnal?-Majdnem megfulladtam, mert a levegőt félre nyeltem.-ÚRISTEN! (NÉV)-CHAN! JÓL VAGY?!

-Igen! Igen!-legyezgettem kezemmel miután ismét kaptam levegőt.-De mégis mire céloztál? Mi lenne vele?

-Tudod, amikor leestél a rakéta tetejéről, nem tudom hogy valaki látta-e még, de olyan kétségbe esett arccal kapott utánad...-mondta szinte elkalandozva.

Hirtelen kaptam rá a tekintetem. Éreztem ahogy az arcom elvörösödött és a szabad kezemmel eltakartam azt.

-Inkább mérges lehetett, mert legyőztem és még rosszul is lettem utána.-motyogtam.

-Lehet.-rántott vállat.-Oh, én itt elfordulok arra.

Mutatott az irányba amerre mennie kell. Mosolyogva bólintottam egyet.

-Majd találkozunk holnap. Vigyázz magadra haza felé Ochako-chan!

-Te is (Név)-chan!-mondta és elindult. Én is folytattam az utamat. Kicsit még fájt a fejem, de már sokkal jobban éreztem magam.

Ismét elkalandoztam saját gondolataimban viszont most lehfőképp akörül forogtak a gondolataim, amit Uraraka mondott.

Méghogy kétségbe esett...biztos rosszul látta.

Folyt. Köv.