Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Izuku...

-(Név)-chan...-elszigetelten hallottam Izuku hangját.-(Név)-chan... hahó..-integetett arcom előtt egy kezével. Kicsit megugrottam mikor vissza tértem a valóságba.

-Izuku.-motyogtam, felálltam és elé lépve vállára borultam. Nem láttam az arcát, de tudtam hogy meglepődött. Megölelt.

-Minden rendben (Név)-chan?-kérdezte. Bólintottam.

-Igen, csak azt hiszem életem legnagyobb baromságát követtem el.-egyenlőre még csak ketten voltunk az osztályba, de ha esetleg nem így lett volna az se érdekel ebben a pillanatban.

Most szükségem volt a legjobb barátom támogatására.

-Miért? Mit csináltál?

Felemeltem fejem és elléptem tőle. Nagyot sóhajtottam

-Nem mondhatom meg...

-Ugye nem keveredtél bele semmi rosszba?-kérdezte egyik kezét a vállamra téve. Szúrósan pillantottam rá, mire ijedten hátra ugrott és elengedett.

-Ugyan, mégis mit gondolsz Izuku?

-Gomen.-kuncogott zavartan maga elé emelve kezeit.-És megbántad?

Pár másodtpercig hallgattam. Végig gondoltam az egészet tiszta fejjel. Valahogy mindig olyan hatást gyakorolt rám Midoriya jelenléte, hogy bármi is történt, kitisztult elmével tudtam végig gondolni a dolgokat.

-Ami azt illeti, nem.

-Akkor nincs miért aggódnod.-mosolygott rám bíztatóan. Miközben letette táskáját.

-Köszönöm szépen Izuku!-estem megint nyakába.

-Jól van! Jól van!-mondta gyengéden megütögetve a hátam.

-Tss.-hallottunk az ajtó felől Bakugou hangját. Rá néztem. Szokásosan a szemei szikrákat szórtak. Elengedtem a fiút és rájültem a padjára, még ő letette magát a székre.

-Neked is jó reggelt Kacchan.

-NE... hívj így!-szólt rám.

-Ne kezdjétek már megint!-mondta Izuku. Rámosolyogtam.

-Ne aggódj, ez nem fog vérre menni.

-Biztos vagy te ebben?-dobta le a táskáját az asztalára. Szúrósan rá pillantottam. Kicsit oldalra fordítottam a fejem.

-Azt hiszem, megmondtam hogy nem félek tőled.-mondtam karba téve a kezem. Elhunyta szemeit és elmosolyodott, de ez nem békés mosoly volt.

-Pedig lenne okod.-mondta és megint a szokásos pózában helyezkedett el. Megforgattam a szemeim.

-Aha...

Úgy látszik nem sokáig hatott....

-Délután szabad vagyok.-mondta Katsuki.

-És?-kérdeztem, láttam ahogy Izuku kérdőn néz rám.

-Holnap után matek dogát írunk, elfelejtetted?-kérdezte és hátra döltötte fejét.

-De már megígértem...

-Matek korepetálás lesz, halasszátok el.-mondta ridegen. Nagyot nyeltem.

-Semmi gond (Név)-chan!-mosolygott rám legjobb barátom.-Ha Kacchan jobban el tudja magyarázni a matekot, akkor nyugodtan menj át hozzá tanulni. A többiben úgyis én segítek.

-Te vagy a legjobb Izuku!-mosolyogtam és leugorva megint megöleltem, amit Katsuki egy alig hallható morgással díjazott.

Lassan a többiek is beértek és elkezdődött a tanítást.