Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Mi van?

-Én?

-Te.

-ÉN?!

-TE!

-Mert?

-Fogd be.-mondtam.

-Ide jövök...és az fogad hogy...-vett egy mély levegőt ismét.-Ki bántott?

-Te.

-MIVAN?

-Minden kérdésedre a válasz te.

-Tényleg?-vonta össze a szemöldökét. Mérges volt, de nagyon visszafogta magát. Én csak bólintottam.

-Minek jöttél ide?

-Beszélni akartam veled.

-Miről?-Félre pillantva ült le mellém a térdelő pózból.

-Ahogy látom, már tök mindegy.-mondta miközben lerúgta cipőjét és kényelmesebben elhelyezkedett.-A hegyhajú rohadék végett sírsz, igaz?

Nem mindegy az neked? Ne pátyolgass már.

-Ne mondj rá ilyeneket.-sóhajtottam és megtöröltem kezemmel könny áztatta arcom.-Miért vagy itt Bakugou?

-Mert itt akarok lenni.-morogta és ismét magához ölelt, mintha tudta volna hogy mire vágyom. Mondjuk nem pont tőle akartam ezt az ölelést, de most ez is megteszi.

-És ha azt mondom, hogy én nem akarom hogy itt legyél?-döntöttem a fejem mellkasának. Óvatosan megfogta állam és megemelte a fejem. Szemimbe nézett.

-Nem akarod hogy itt legyek?

-Nem.-mondtam. Halványan elmosolyodott és egy apró csókot lehelt az ajkaimra. A következő pillanatban felkapott az ölébe és bevitt a nappaliba, amég én nyakába kapaszkodtam. Lefektetett a kanapéra és leült mellém.

-Elmegyek.-állt fel mellőlem.

-Ne.-suttogtam és egyik karommal takartam el a szemeimet, ami felett ismét a könnyek vették át az uralmat, a másik kezemmel pedig megragadtam karját.-Ma...maradj még egy kicsit...

-Haa? Azt mondtad hogy nem akarod hogy itt legyek.-morgott. Nyeltem egyet meglendítve engedtem el a kezét.

-Tudod, hogy hol az ajtó.-fordultam a hasamra és bele nyomtam az arcom egy párnába.

-NA MOST DÖNTSD...

-TAKARODJ!-kiabáltam rá, mire arca mérgesből szinte bombává váltott.

-LEGYEN, BAZDMEG! ITT HAGYLAK, AHOGY A HERCEGNŐ KÍVÁNJA, DE AZTÁN...

-KUSSOLJ ÉS TAKARODJ!-nem néztem rá, ő csak morogva a kijárat felé indult. Az egész ház bele remegett ahogy ő becsapta maga után a bejárati ajtót.

Az eső éppen patakokban folyt. Én pedig sikeresen úgy éreztem, hogy mostmár beszélnem kell valakivel. Megfogtam a telefonom és egyből Izuku telefonszámát tárcsáztam.

-Igen?-vette fel pár csörgés után.

-Izuku...-hangom még engem is meglepett hogy mennyire szomorú.

-Úristen (Név)-chan! Minden rendben?- kérdezte, én csak nemet integettem a fejemmel.-(Név)-chan...megint bólogatással válaszolsz?-bólintottam.-azt ugye tudod hogy én nem látom.-bólintottam.-pár perc és ott vagyok.

-kösz.-suttogtam, és kinyomva a telefont magam mellé ejtettem. Kezemmel hajamba túrtam.

Kopogtak, én pedig ajtót nyitottam. Izuku állt ott, kapucnival a fején, zihálva. Ahogy megláttam a nyakába borultam.