Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

After Story:Fáj

A telefonom ismét megszakította a csendet. Nem reagáltam rá, csak továbbra is magam elé bambultam. Már egy hét eltelt az ominózus eset óta. A telefonom pedig folyamatosan csörgött, mindaddig amég le nem tiltottam Bakugou telefonszámát. Minden lehetőséget elvágtam tőle, hogy ne tudhasson meg rólam semmit. Senkinek nem szólt. Gondolom nem akarja világgá kürtölni a dolgot.

De vajon ki hívhat ilyenkor?

Egy mély sóhaj után elnyúltam érte. Ahogy megláttam a nevet össze húztam a szemöldökömet. Erőt véve magamhoz meg nyomtam a zölden villogó pontot a kijelzőn és a fülemhez emeltem a mobilt.

-Izu-

-Hála az istennek hogy felvetted! Mi történt veled? Kacchan mond-

-IZUKU.-a fiú egyből elhallgatott.-Nem akarom mégegyszer meghallani ezt a nevet.

-(Név) mi a fene?-hallottam hogy nem érti miért mondom ezt.

-Nem akarok róla beszélni.-csuklott el a hangom.

-Hé, mi történt?-hallottam Todoroki hangját is a vonal másik végéről.

-Nem tudom, de nagyon aggódom (Név)ért.-jegyezte meg halkan Midoriya. Biztos azt hitte nem hallom.

-Meg-beharaptam az ajkaimat.-Izuku. Megcsalt.

-HOGY MI?-ez hangosabb volt, mint vártam, így elemeltem a fülemtől.-Mikor? Kivel?

-Nem tudom, csak azt hogy a lány már ott is lakik, vagy éppen oda jár hozzá.-válaszoltam, majd kuncogással leplezve sírásom folytattam.- Pont megjelent nála, mikor el akartam mondani neki hogy haza fogok menni.

-Haza jösz?

-Nem. Már nem.

-Elfogadtad?

-Már alá is írtam.

-És mind ezt csak azért...?

-Legfőképp. Nem akarom azt nézni ahogy enyeleg azzal aki jelenleg van neki.

-Sajnálom.

-Én is.-görbült lefelé a szám.

-Figyelj, én most nem tudok oda menni...

-Nem is kérnék ilyet.-szipogtam.-Csak, ne mondj el neki semmit, ami velem kapcsolatos. Rendben?

-Megigérem.-mondta.-Anyukáddal beszéltél már?

-Nem volt még rá energiám.-vallottam halkan.

-Istenem (Név).-sóhajtott hatalmasat.-De legalább nincs semmi bajod.

-Honnan veszed hogy bajom lenne?

-Nem rég itt volt. Mondta hogy nem ér el sehol, és nem is találja a profilodat. Viszont szeretne veled beszélni. Nagyon is.

-Eleget hallottam.-suttogtam. Ez után csend telepedett rám. Izuku se szólalt meg a vonal másik végén egy darabig.

-Hívd fel anyukádat (Név).-mondta.-Tudnia kell róla hogy tovább maradsz külföldön.

-Tudom.

-És (Név), minden rendben lesz.-mondta.-Ugye tudod?

-Őszintén Izuku. Egyáltalán nem úgy érzem.

-Tudom, de erős vagy (Név), és gyönyörű.-mondta halkan.-Annyira szeretnék most ott lenni veled, és megnyugtatni...

-Igazad van. Ki fogom bírni. Csak borzasztó ez a szorító érzés a mellkasomban.-bőgtem el magam. Olyan volt az egész mintha megfulladni készültem volna. Mintha a tüdőm vissza utasította volna a levegőt.