Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Képlet

Már megint...

Ajkaim teljesen szárazak voltak. A testem teljes egészében remegett. Katsuki mozgása sokkal durvább volt, mint előzőleg.

Azt hiszem, ez most tényleg stresszlabda efektus..

Félre hajtottam fejem, de ő vissza fordította.

-Nézz rám!-morogta miközben kezeimet fejem felett leszorította.

-Katsu....

-Fogd be!-vágott szavamba, majd kulcscsontomra hajolt, és durván megharapott. Fájdalmasan felszisszentem. Nem foglalkozott a hangommal, folytatta tovább bőröm cincálását fogaival.

Ennek nyoma marad...

Tovább haladt nyakamra, miközben mozgása gyorsabb fokozatba váltott. Nem igazán tudom eldönteni, hogy mit éreztem jobban, azt hogy a csípője ringatózása egyrecsak a lehető legtöbb kéjt korbácsolja fel mindkettőnkben, vagy hogy fogai szinte átharapnak, ezzel a lehető legnagyobb és mégis legélvezetesebb fájdalmat okozva.

"Félsz hogy szétszednélek?" Nem, ami azt illeti, akarom hogy szétszedj...

-Bassza meg!-hajolt el nyakamtól miközben folyamatos mozgása pár pillanatra megállt, megtörölte ajkait, és újjult erővel kezdett bele újra, aminek hatására egy hang szaladt ki ajkaim közt, ezt egy magabiztos vigyorral díjazta.

Végre eljutottunk addig, hogy elengedte a kezeimet.Amint újra életre keltek azonnal a fiú hátán vándoroltak. Megremegett minden egyes érintésemre.

Persze, a világnak mutathatja azt, hogy ő egy kőkemény macsó és semmi sincs rá olyan hatással,hogy ez rajta megmutatkozzon... de a teste árulkodik.

Megint elért az az érzés. Körmeim mélyen a bőrébe nyomtam. Szemeim szorosan össze szorítottam, csípőm teljesen az övének nyomtam, mire az ő teste is megfeszült, és ismét a magaménak érezhettem tagjának lüktetését.

Rám dőlt, szinte ugyan úgy ahogy előzőleg.

-Jobban érzed már magad?-kérdeztem miközben légzésem vissza tért a szokásoshoz.

-Nem.-emelkedett fel, majd lemászva rólam az ágy szélére ült. Láttam rajta hogy valami nincs rendben.

Nem olyan, mint amilyen szokott lenni. Eközben lassan elmúlt a mámor utáni édeskés bizsergés, amit a nyakamban borzasztó fájdalom vett át. Felülve nyúltam nyakamhoz, ami ténylegesen leírhatatlanul fájt és olyan fura tapintása volt.

Mikor a kezemre néztem, amivel az előbb a nyakamhoz értem, majdnem felsikítottam.

-Bassza meg, Bakugou, mégis ....-sziszegtem.-Hogy tudtál így megharapni?

-Oi! Ne fogd rám, hogy ennyire gyenge a bőröd, hogy egy kisebb harapástól felhasad!-morgott rám nézve, majd kicsit meglepődve fűrkészte nyakam.-Csak a bajom van veled...

Felállt az ágyról, majd az asztalához sétált. Az egyik fiókból elő vett valamit, nem nagyon láttam, hogy mit, és vissza jött.

-Az mi?

-Elsősegély csomag?

Meglepődtem.

-Minek az neked?

-Haa? Miért nem fogod inkább be?-sziszegte.-Gyere közelebb...

-De...

-Nincs de!-mostmár megemelte a hangját, de még mindig emberi hangnemben tartotta. Vonakodva, de közelebb kúsztam. Megragadta állam, a lendületéhez képest gyengéden. Picit elfordította a fejem, hogy jobban lássa a sebet.

Nem láttam az arcát, de biztos hogy nagyon öszpontosított, hogy ne okozzon nagyobb fájdalmat. Óvatosan törölgette egy vatta félével.

Mennyi kedvesség lehet még benned Bakugou?

Amint megtisztította a sebet óvatosan leragasztotta.

-Kész vagy?-kérdeztem.

-Ja.-motyogta.-Öltözz fel.

Rá pillantottam. Egyessével pakolta vissza a bontatlan vattát és ködszert. Halványan elmosolyodva az arcára simítottam egyik kezem, mire rám kapta szemeit.

-Köszönöm.

-Fogd be, barom.-pillantott félre egy halvány pír kíséretében miközben ellökte kezem.Elkezdtem felöltözni, és miután vissza rejtette az elsősegély csomagot a fiókba, ő is felöltözött.-Van nálad üres füzet?

-Minek?-kérdeztem értetlen. Erre majdnem átszúrt szemeivel.

-Továbbra is nyakig szarban van, ha a matekról van szó, nem te idióta?-kérdezte.

-Várj, te most segíteni akarsz matekból?-döntöttem oldalra fejem. Lelki szemeim előtt láttam ahogy azok a szemek ténylegesen átszúrnak.

-Azok után, amit az osztályban hozzám vágtál, egyáltalán örülhetsz, hogy még szóba állok veled...

Igaza volt. Akár mekkora bunkó, nem lett volna szabad hagynom az agyamnak, hogy kombináljon.

-Sajnálom.-sütöttem le szemeim.-Az én hibám.

-Még szép hogy az.-sziszegte.-Van nálad füzet, vagy nincs?

-Nem hordok magamnál üres füzetet.-mondtam.

-Arg, tényleg csak a baj van veled.-vágott hozzám egy üres füzetet.-Melyik rész nem tiszta?

-Inkább.....melyik tiszta...

-Dögölj meg.-szisszent fel.-Komolyan..ennyire idióta vagy?

-A matek nem az erősségem...

-Tss. Neked semmi se az erősséged..

-De Kacchan...

-MEG MONDTAM HOGY NE NEVEZZ ÍGY!-üvöltött rám, aminek hatására hangos nevetésben törtem ki.

Másnap reggel épp megérkeztem a suliba mikor Izuku utánam kiabált.

-(Név)-chan!Várj meg.

Mosolyogva megálltam és vártam még a fiú mellém nem ért.

-Jó reggelt Izuku-kun.-intettem.

-Minden...Mi történt a nyakaddal?

Hirtelen oda kaptam a kezem.

-Semmi!

-Kacchan csinált valamit?-kérdezte mire elkezdtem kapálózni a kezemmel.

-Nem! Dehogy is! Tudod hogy mennyire béna vagyok...-mentegetőztem annyira, hogy nem figyeltem magam elé, és hát persze, hogy neki mentem valakinek.

-Oi! Figyelj már a lábad elé, hülye liba!-szólt rám fenhangon a fiú, aki nem volt más mint Bakugou.

-El se kezd Bakubro!-szólt rá Kirishima.

-Fogd be, Fura Hajú!-sziszegte.

-Mi ez a nagy feszültség, kérem?-lépett közénk, isten se tudja honnan Kaminari.

-Hiányzik innen a vezető!-vigyorogtam rá.

-Már megérkeztem.-mondta és a kis csapat végül elindult a bejárat felé. A többiek már rég bent voltak az osztályban.

Izgalmasnak ígérkezett a mai nap, hiszen ha minden igaz akkor ma ismét lesz óránk All Mighttal, amit akárhogy is nézzük, mind nagyon szerettünk. Valaki csak azért mert kitombolhatta magát...khm Bakugou khm... mások pedig azért is, mert ilyenkor mindenki fejlődött valamiben.

Izuku pedig folyton ki elemezte a többiek erejét és harci teknikáját, néha ilyesztő volt ahogy magába motyogott, de lassan már meglehetett szokni ezt tőle.

Akárhogy is nézzük, mindenkinek van oka hogy miért akar hős lenni, és senki sem fogja feladni az álmát az osztálytársaim közül, ebben biztos vagyok.

Folyt. Köv.