Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Lecke

/MEG SZERETNÉM JEGYEZNI: hogy a következő résztől egy picit bedurvul a történet, akinek a pici szíve nem bírja az erotikus jeleneteket, az innentől haldokolni fog, és ezért felelősséget NEM vállalok, ez alá értem a fangörcsrohamot is.
És mivel itt a szeptember eleje remélem mindenki napját-holnapját fel tudom legalább egy kicsit dobni ezzel a résszel.
puszi a nózitokra és buksi ISMI z0ey-r /

Bakugou kinyitotta az ajtót, és tartotta miközben fusztráltan rám pillantott.

-Haladjál már, Liba!-sziszegte.

-Mi?-esett le az állam.-te most...

Te most udvarias próbálsz lenni?

-Fogd be, és szedd a lábad!-válaszolt ingerülten. Én csak megrántottam a vállam, majd Bakugou előtt beléptem az ajtón, aki követett, és szülei tudtára úgy adta, hogy hazaért, hogy becsapta az ajtót.

-BANYA!-harsogta.-(NÉV) ÁTJÖTT MATEKOZNI, NE ZAVARJ MINKET!

-A PICSÁBA MÁR KATSUKI!-válaszolt telitorokból Mitsuki.-NE CSAPKODD MÁR AZT A KURVA AJTÓT!-lépett ki a konyhából és mikor meglátott szélesen elmosolyodott.-Szia (Név)-chan!

-Helló.-mosolyogtam zavartan.

-Kérsz valamit mielőtt ezzel a pöccsel bezárkóztok?-vigyorgott fiára mutogatva.

-OI! BANY—

Kezdett volna bele, de kapott egyet a fejére. Mitsuki csak kedvesen mosolygott, miközben az épp ismét üvölteni készülő fiú tarkóján csattant a keze megint.

-Ne-nem kérek semmit, köszönöm.-pillantottam félre zavartan.

-Biztosan? Nem fáradtság a számomra.

-Biztosan.-bólintottam.

-Istenem, miért vagy ilyen aranyos?-ismét szúrósan a fiára nézett.-Nem hogy modorálnál magadon, akkor lehetne ilyen cuki barátnőd, mint (Név)-chan!

-OI!-csattant fel ismét Bakugou. Mitsuki ismét lendített egyet a kezével, ami ismét a srác tarkóján csattant.

-MIVAN? NE MONDD HOGY NINCS IGAZAM!

-NEM szeretnék bele szólni,-emeltem fel a kezem mintha csak jelentkeznék.-De nekem még szükségem lenne a fiad agyára, mielőtt még hülyére vernéd.

Erre a nő csak kacagni kezdett.

-Ha bármi kell, csak szóljatok.-mondta még mindig nevetve, majd eltűnt a konyhába vezető ajtón.

-OI! BANYA! MA ÉN FŐZÖK, REMÉLEM EMLÉKSZEL!!

-Persze, persze!

A következő pillanatban csak rám pillantott és a lépcső felé intett a fejével. Én egyből értve a célzást elindultam felfelé, ő pedig jött utánam.

-Mostmár hoztál füzetet, ugye?-kérdezte.

-Ami azt illeti, a korepes füzeteimet nem szoktam kivenni a táskámból.-mondtam miközben leültem az ágyára. Igazából fura és egyben jó érzés is volt újra itt lenni.

-Hol maradtál le?-dobta le magát mellém. Beletúrtam a táskámba és elő vettem a füzetet.

-Körülbelül ott...-zavartan félre pillantottam.-Ahol abba hagytuk.

-MIVAN!?-rivallt rám.-MÉG ANNAK A ROHADÉK DEKUNAK A SEGÍTSÉGÉT SE KÉRTED?!

-Nem.-válaszoltam nemes egyszerűséggel.

-És miért nem?

-Mert egyáltalán nem is foglalkoztam a tanulmányaimmal?

-És miért nem?-hallottam hangján hogy egyre ingerültebb.

-Hát, igazából, nem tudom hogy emlékszel-e, de annak köszönhetően, hogy nem edzettem eleget az erőmet, majdnem zuhantam egyet...-mondtam karba téve a kezem.

-Az csak azért volt, mert nyomi vagy.

-Délelőtt valahogy ezzel nem volt problémád.

-Most sincs.-vette fel velem a szemkontaktust. Éreztem hogy az egész arcom egy szempillantás alatt kipirul, de szemeim nem tudtam elszakítank a tekintetéből.

-Ne mondj ilyeneket.-köszörültem meg torkom mikor már annyira erőt tudtam venni magamon, hogy félre pillantsak.-Ilyenekből jönnek a félre értések, amik se nekünk se a megegye—

-És szerinted hol nem szarom le, azt a kicseszett megegyezést?-vágott a szavamba karba tett kézzel. Én csak nyeltem egy nagyot.

-Szóval..-nyitottam ki a füzetemet.-valahol...-kúsztam közelebb.-valahol itt maradtam le.

-Mhm.-rá sem pillantott a füzetre, kikapta a kezemből és elhajította a szoba másik végébe.

-Ey!Az m—

Ajkai szakítottak félbe. Zavartan húzódtam el tőle, de ő csak tovább nyomult felém, ajkaink ismét találkoztak. Ekkor már a kezem is használtam, hogy eltoljam magamtól. A hátam már az ágy matracának simúlt. Alig pár másodtperc alatt kerekedett felém.

-(Név)!-szólt rám ingerülten miközben két kezem a fejem mellett lefogta.-Nézz rám!

Rá néztem. Valahogy a tekintete olyan más volt. Kiszabadítottam kezeimet és nyakába akasztva magamhoz öleltem.

Ha már úgyse érdekli a megegyezésünk...

Nem ellenkezett, inkább alám kúsztatta két karját és viszonozta ölelésem, ami lássuk be nem is kicsit lepett meg.

Hallottam ahogy veszi a levegőt, és ahogy ver a szíve. Egy ideig így feküdtünk. Lassan emelkedett fel.

-Katsuki...én..-fürkésztem arcát szemeimmel.-Én...

Ha téged, akkor engem se érdekel.

-Hol is maradtál le pontosan?-nem hagyta hogy végig mondjam. Teljesen felegyenesedett és ő ismét ült. Követtem a példáját.

-Ott ahol abba hagytuk.

Lecsapta a ceruzát az asztalra és kitépte a kezemből a füzetet.

-ENNYIRE IDIÓTA NEM LEHETSZ!

-OI! KATSUKI! NE BESZÉLJ ÍGY AZT A LÁNNYAL!

-TE CSAK FOGD BE, BANYA!

-HOGY BESZÉLSZ MÁR MEGINT, A PICSÁBA IS!

Kuncogva fordultam el a fiútól, nagyon vicces arcot tudott vágni mikor kiabált. Bakugouék csak folytatták a hangos szócsatát. Mikor sikerült lenyugtatni magam annyira, hogy ne röhögjem képen Katsukit, akkor vissza forultam.

-Te meg mit nézel?!-morgott rám, mikor a vitát lezárták.

-Egy ideggörcsös taposó aknát.

-MIVAN!?!

Megint nevetni kezdtem, mert ugyan azt a vicces arcot produkálta.

-Annyira szeretem mikor ilyen arcot vágsz.-közöltem vele miután abba hagytam a nevetést.

-Én is szeretem ha egy bizonyos arcot vágsz.-vágott vissza, mire hirtelen éreztem hogy még a fülem is égni kezdett.

-Kacchan...megint félre érthető vagy...

-És ha azt akarom hogy félre érts?-kérdezte teljesen közel hajolva hozzám. Alig pár centi választott el minket egymástól, már megint.

-Miért akarnád hogy félre értselek?-pillantottam zavartan félre. Sokat sejtetően elmosolyodott, majd pár másodtperc múlva vissza tért az asztalhoz és a füzetemet kezdte pásztázni.

Folyt. Köv.