Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Vissza a normális kerékvágásba...

Már három hónapja játszódott ez a huza-vona köztem és Bakugou közt. Most viszont azt mondtam, hogy álljunk le vele. Nem kívánom senkinek, hogy azt a dühöt lássa, amit én.

-Mit mondtál?

Ajaj..

Hétfő reggel Izukutól mentem iskolába. Ő már intézkedett nekem, és elhozta otthonról a váltó uniformisomat. Úgy éreztem hogy ez a hétvége mindent kivett belőlem.

Majdhogynem teljesen üres aggyal ültem neki a nagydolgozatnak.Szinte a zsigereimben éreztem hogy nem fog sikerülni. Ahogy láttam a feladatsorokat biztos bukásnak könyveltem az egészet.

Aztán mintha csak varázsütés ért volna, a tollam szinte magától mozgott. Mikor feleszméltem már a számítások felét megcsináltam.

Miután végeztem a dolgozat utolsó feladatával is, végig számoltam mindegyiket újra. Minden jó volt. Annyira kivirultam hogy rendesen ragyogtam mikor Aizawa-senseihez léptem a kitöltött lappal.

Bár ebből ő nem sokat érzékelt,hiszen a hálózsákjába volt burkolózva. Letettem az asztalra és vissza ültem a helyemre. Magabiztosan mosolyogtam magam elé, aztán éreztem hogy kipirul az arcom.

Ugyanis akár mennyire nem akartam, az jutott eszembe, amit egy hosszabb matematikai feladatlap megoldás után csináltunk Bakugouval. Eldőltem a padomon hogy a lehető legjobban takarjam az arcom a külvilág elől.

Belső csendes haldoklásomat a kicsengő hangja szakította félbe, viszont amikor felpillantottam se jártam jobban ugyanis Kaminari támaszkodott a padomon, egy elég furcsa arckifejezéssel.

-Mi az?-kérdeztem motyogva. Lecsapott egy mozijegyet a padomra. Már csak ketten voltunk a terembe.

-Miért mondtál neki nemet? Tudod mennyire lelkes volt, hogy végre elhív téged randizni!?-Ebbe a mondatba bele sajgott a szívem.

-Nem mondtam neki nemet, csak közbe jött valami.-mondtam szomorkásan félre pillantva.

-Szerintem menj, és beszélj vele.-mondta és elém tolta a jegyet. Én magabiztosan bólintottam, felkaptam a táskám és a jegyet, majd gyors léptekkel az osztálytársaim után siettem.

Addig furakodtam előre amég meg nem láttam Kirishima égnek meredő vörös haját. Lépteimet felgyorsítottam, de egy kéz erős szorítása feltartott és berángatott a szertárba.

-PICSÁBA MÁR!-kiabáltam a kéz tulajdonosával, nem kellett ránéznem, hogy tudjam ki az. Morgott.

-Azt hitted annyival letudtuk az egészet?-sziszegte mérges hangon.

-Szerinted hol érdekel?-vágtam vissza miközben tekintetem a kezére vezettem. Kirántottam karomat ujjai közül.-Hagyj békén, egy kis időre van szükségem, hogy rendbe tegyem a dolgokat magamban.

-Csak nem az a bajod, hogy belém szerettél?-kérdezte szúrós tekintettel. Egy ütemet kihagyott a szívem. Arcomon pír futott végig. Megráztam a fejem.

-Hogy szerethetnék bele valakibe, akivel volt egy olyan feltétel, hogy nem szeretek bele!?-morogtam rá. -Szóval de, mindenképp az a bajom hogy beleszerettem Bakugou Katsukiba!

-Ez lenne a helyzet?-kérdezte közelhajolva. Éreztem hogy arcomba mégtöbb vér szökik a közelségétől. Ajkai hivogattak, de én félre pillantottam és tenyerem az arcába nyomva eltoltam.

-Hagyj békén Kacchan!-mondtam és ahogy sikerült szabad utat törnöm magamnak, azonnal ott hagytam. Szívem a torkomban dobogott, éreztem ahogy szemeimbe könny szökik. Gyors léptekkel értem utól osztálytársaimat.Kezem mellkasomon össze szorította az egyenruhám.