Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

Gyakorlás

Pár másodtperc csend után többször is rá csápot a fejemre összetekert füzetével, miközben ordítozott.

-ENNYIRE TÉNYLEG NEM LEHETSZ HÜLYE, HÁT HÁNYSZOR MAGYARÁZZAM MÉG EL? KEZD ÚJRA!

-Bruhu.-tettem két kezem fejemre, mikor abba hagyta az ütlegelést.-Egy kicsit kíméletesebb is lehetnél, nem mindenki olyan zseni, mint te Kacchan...

-Ne nevezz így! És kezd újra a képlet elejétől.-sziszegett, miközben karba tette a kezét. Rá pillantottam mielőtt elkezdtem újra írni, és esküdni mernék, hogy füstölt a feje. Magamban elfolytottam a kuncogásom.

Leírtam a képletet, és mikor ott volt a papíron Bakugou mellém ült. Elkezdett magyarázni, miközben ujjával az adott részre mutatott,amiről épp beszélt.

Mikor megkérdezte,hogy értem-e csak bólintottam és végig csináltam úgy ahogy mondta. Ahogy végeztem vele elrántotta előlem és leellenőrizte, elvigyorodott.

-Mostmár jó?-igent bólintott.

-Olyan nehéz volt?-kérdezte miközben tenyerével megtámasztotta arcát. Rá pillantottam.

-Ezt most komolyan megkérdezted?-emeltem fel egyik szemöldököm.-Láttad, hogy nem megy!

-Ja.-bólintott.-Most mégis a helyes megoldás van előttem.

-Direkt húzod az agyam, ugye?-hunyorítottam rá.

-Haaa? Olyannak ismersz te engem?-terült el egy undok vigyor az arcán, mint ahogy általában.

-Nem, te magad vagy a szent.-forgattam szemeimet.

Ha jobban bele gondolok, teljesen más volt a hangulat kettőnk közt. Az általános idegkitöreséitől eltekintve normális volt.

Emberek, egy ritkaság került kameráink elé.

Felkuncogtam.

-Mi van, liba? Mi ennyire vicces?-nézett rám. Legyintettem egyet.

-Csak eszembe jutott valami.- ami igaz is volt.

-Persze már.-szisszent fel, szemeit az enyémbe fúrta. Megrántottam vállam tovább kuncogva.

-Akkor ne hidd el.-szemei szúróssá váltak. Egy pillanat alatt lefagyott mosolyom-Ünneprontó gyökér...

-MIT MONDTÁL?-pattant fel dühös arccal. Megint nevetni kezdtem. Megadóan felemeltem a kezem.

-Nem kell mindenről tudnod, ami a fejemben zajlik.-mosolyogtam rá.

-És ha én mégis tudni akarom?-hajolt közelebb. Megpöcköltem az orra hegyét.

-Akkor hoppon maradtál.-a feje kezdett elvörösödni, amitől megint rámtört a nevetés.

-NE SZÓRAKOZZ VELEM, HÜLYE LIBA!-kiabált rám, mire én a karjaimat hanyagul nyakába akasztottam és közelebb húztam egy csókra.

-Nem szórakozom, de igazán vicces mikor a semmin kapod fel a vizet.-suttogtam ajkaira.

-(Név), mégis mit csinálsz?-kérdezte. Elvigyorodtam.

-Úgy érzem, most nekem van szükségem a "matek korepetálásra".

-De most nálad vagyunk, idióta.-morogta miközben lassan nyakamra lehelt.-És amúgy is, miért?

-Túlságosan nagy stressz veled tanulni.-túrtam játékosan hajába tarkójánál.

-Nem muszáj segítenem neked.-mondta.

-Még is, még mindig itt vagy.-vigyorogtam ismét. Morgott egy kicsit, éreztem ahogy arcát a nyakamba fúrja.

-Fogd be.-motyogta alig hallhatóan.