Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

After story: Csaló

Alig vártam, hogy haza érjek. Végre újra láthatom Kacchan arcát, igaz hogy csak Skypeon keresztül, de az is valami. Már rettentően hiányzott.

Még egy megálló és tíz perc séta.

Imádtam ezt a várost, mégis néha olyan honvágy tört rám, hogy arra nem találok szavakat. Nagyon sokszor akartam már haza menni, de már nincs sok hátra.

Oké még tíz perc séta.

Ki léptem a metró kocsiból. Elég csendes volt a környék, most így késő este. Igazából borzasztó fáradtnak kéne lennem, de annyira felvillanyozott a tény, hogy a főnök közölte, hogy a teljesítményem rengeteget nőtt, és hogy a kiképzésből már csak két hét van.

Két hét, és haza mehetek Kacchanhoz...

Mindenképp el akartam neki mondani, minnél hamarabb. Lépteim gyorsabbak lettek.

Még öt perc.

Már láttam a háztömböt, amibe elszállásoltak. Már majdnem futottam. Szívem össze vissza zakatolt. Szinte betörtem a saját lakásomba.

Lerúgtam a cipőimet és ledobtam a táskámat. A kabátomat még le se vettem, de már felnyitottam a laptopot és be is kapcsoltam. Még vártam, hogy betöltsön levakartam magamról a kabátot.

Amint a gép bejelentkezett a hálózatra, már elé is huppantam az irodai székbe, kényelmesen elhelyezkedtem. Elindítottam az alkalmazást.

Katsuki neve mellett zöld kis pont világított. Mosolyogva kattintottam rá, megkerestem a kis kamera jelet, és rá nyomva elindítottam a videó hívást.

Az arcom még nem melegedett át, így még a hideg által okozott pír terült rajta. A következő pillanatban már létre jött a kapcsolat. Kitettem teljes képernyőre.

-Szia Kacchan!-intettem mosolyogva.

-Liba..-mondta megtámaszkodva tenyerén halvány mosollyal ajkain. Szemei fáradtak voltak.

-Basszus.-haraptam be alsó ajkam.-Bocsi hogy miattam nem tudsz időben lefeküdni.

Legyintett.

-Nem csak miattad, van egy kevés papír munkám, de még nem fejeztem be.-sóhajtott egy ásítást leharapva.

-Hiányzol.-mondtam. Pár másodtperc csend.

-Te is.-válaszolt.-Mikor jösz haza megint?

-Még nem tudom.-rántottam vállat picit. Eljött végre az én időm hogy meglepjem.-Remélem addigra a másik lányt el zavarod.

-MILYEN MÁSIK LÁNYT IDIÓTA LIBA?!-pattant fel a székről. Felnevettem.

-Nyugi Kacchan! Vicceltem.-kuncogtam tenyerembe.-Alig várom, hogy otthon legyek és veled aludjak.

-Aha.-morogta.-Biztos aludni akarsz..

-Ne magadból indulj ki, perverz!-böktem a kamera felé, mintha csak meg akartam volna bökni őt.

-Kacchan~

Megráncoltam homlokom. Mintha egy női hangot hallottam volna. Ő is az ajtó felé kapta a fejét.

-Most le kell tennem.-mondta.

-Kacchan~ haza értem.

-Haza? Mi? Katsuki, mi folyik ott?

-(Név)!-mondta miközben erősen szugerálta a laptopja kijelzőjét.

-Mondd hogy...-éreztem ahogy gombóc gyűlik a torkomba.