Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

After Story: Egyre rosszabb

Ahogy vissza értem az ügynökséghez, hogy ebédeljek, amihez nem mellesleg semmi kedvem nem volt az utóbbi eset után, csak akkor vettem észre hogy több mint húsz nem fogadott hívás díszeleg a mobilom kijelzőjén. Öt egy ismeretlen számról és tizenöt édesanyám telefonszámáról. Nagyon rossz érzés kerített a hatalmába és hiába hogy nem vagyok vallásos az istenekhez kezdtem imádkozni miközben fülemhez emelve tárcsáztam anya telefonszámát. Két csörgés után élt a vonal, de nem a telefon tulajdonosa szólt bele, hanem egy férfi hangja. A torkom össze szorult.

-(Név)?

-Igen, Ichirou-san. Mi történt?

-Nem szeretnék a rossz hírek hozója lenni, de nagyon nagy baj van. Kérlek, maradj higgadt.

-Az maradok, csak ne húzd az agyam mert, az húz fel. Anyával van valami?

-Igen, el akartunk menni egy kisebb nyaralásra, és mielőtt elindultunk volna össze esett. Most kórházban van, de én nem tudok semmit, mert nem vagyok családtag és nem mondanak semmit nekem.-A torkom ismét össze szorult. Szemeim előtt az ügynökség belső része teljesen homályos lett.-Egyedül annyit tudok hogy mesterséges kómában tartják, szóval kérlek, minnél hamarabb gyere haza (Név). 

-Megyek.-mondtam és azzal letettem a telefont. A lábaim maguktól mozdultak, és gyors léptekkel értem Spliterproof irodájához. Igazság szerint az sem állított meg, hogy a főnököm asszisztense elém ugrott, hogy jelenleg nem ér rá, de mikor meglátta az arcomat, odébb is lépett.-Spliterproof!

Kicsaptam az ajtót, mire a hős odébb lépett az asztaltól, eltolva magától a nőt aki az asztalon ült, szét tett lábakkal.

-Az isten szerelmére Protect, nem tanítottak meg kop- Hé! Kölyök, minden rendben?-gombolta össze nadrágját és jött oda.

-Nincs.- válaszoltam.- Azonnal haza kell mennem, az utolsó bevetés alatt, valami történt édesanyámmal. 

A nő egy elég érdekes hangot adott ki magából. 

-Fejezd be, ez komoly!-fordult vissza felé a férfi.

-Megyek, lefoglalom a jegy-

-Nem mész te sehova ilyen állapotba!-szólt rám a férfi némi aggodalommal a hangjába.-Ezt elintézem én.-mondta és vissza lépett az asztalhoz. Azonnal a telefonért nyúlt.

-És mi lesz, ha valakinek köp? 

-Nézz már rá, az isten szerelmére. Szerinted majd pont ezzel fog foglalkozni?-morogta halkan, miközben bepögyögött egy telefonszámot a vezetékes telefonon. Én pedig éreztem hogy a könnyeim elállíthatatlanul utat törnek maguknak.-Protect.

-Igen?- rezzentem meg mikor meghallottam a nevem, hiszen minden zajt kizártak a hangosan üvöltő gondolatok a fejemben.

-Tizenöt perc múlva egy helikopter elvisz innen a reptérre.-mondta komoly hangon és oda sétált hozzám. Megfogott a vállaimnál.-Onnan pedig tovább mész a magán gépemmel, rendben? Így is körülbelül öt órába fog telni, mire Japánba érsz, de legalább nem kell várnod.-továbbra is aggodalommal pillantott rám.-Ott pedig beszálsz egy másik helikopterbe, ami elvisz a korházba ahol édesanyád van. Rendben?-Szótlanul bólintottam, majd végül ahogy levegőt akartam venni, az félóton megakadt, és zokogás formájában jött vissza. Spliterproof ekkor egyetlen mozdulattal magához ölelt, és nyugtatni kezdett.-Unbrekable veled menjen? Vagy szóljak valakinek?