Bite me! (Bakugou x Reader) 🇭🇺 /BEFEJEZETT/

A jövő (vége)

/Szóval itt vagyunk. Ide értünk. Nagyon féltem ettől, nem is tudom miért. Talán azért mert én magam is imádom ezt a sztorit ezért is van az hogy nagyon nehéz szívvel zárom le. Fura érzés lesz tudni hogy befejeztem, itt a vége és ennyi. Remélem nektek is szerzett egy két jó pillanatot eme sztori.

Emellett nagyon hálás vagyok, hogy ennyire sok ember szereti és olvasta. Fantasztikusak vagytok.

Nem is húzom tovább, itt az utolsó rész. Jó olvasást./

Végül mind a két vizsga eredménye együtt érkezett meg elég hamar, már a gyakorlati vizsga utáni nap. Az osztályból szerencsére senki sem bukott meg, pedig Denki és Mina nagyon féltek hogy az írásbeli bukó nekik.

Ennek örömére osztályostól mentünk el kajálni egy étterembe, Momo foglalt asztalt, és szerencsére nem olyan helyen ahova először tervezte mert akkor valószinűleg nem engedték volna be a fél osztályt.

Az nap este volt rengeteg nevetés és sírás is.

Valami véget ért ezzel.

Most szét válnak az útjaink, amit még mindig nehéz felfogni.

Bakugou karja a vállaimon pihent, arcán halvány pír volt az alkohol hatása végett, csendesen ült és csak végig nézett a társaságon. Ő az az ember akiről nem mondanád meg, hogy bármit is érzett az osztály társai iránt, de valahogy mégis.

Ahogy ránéztem láttam, hogy szemeit halvány könny fátyol fedi. Szabad kezem arcára simítottam, mire össze húzta magát és rám pillantott. Gyorsan kitörölte szeméből a könnyeket.

-Erős volt a pia.-morogta, mire elmosolyodtam.

-Tudom.-simogattam arcát hüvelykujjammal.

-Ahw Bakubro,-biggyesztette le ajkait Kirishima, majd elrabolta karjaim közül a szőkét és szorosan magához ölelte.-Ez nagyon édes volt. Ne aggódj, még látjuk egymást.

-NEM TUDOM MIRŐL BESZÉLSZ.-Rivalt a vörösre, aki továbbra is csak ölelte.-MONDTAM HOGY CSAK ERŐS VOLT A PIA!-ütlegelte Kiri kobakját melyet szorosan a mellkasába fúrt a fiú.

Ezt követően Mina is Katsuki nyakában kötött ki, végül Kaminari és Sero se maradt le a sorból. Majdnem felborították az asztalt, mi többiek pedig csak nevettünk.

-OI ENGEDJETEK EL!-Harsogta Bakugou hangja a rakás aljáról.

Mi csak kuncogva figyeltük ahogy a csapat magaalá gyűri a szőkét. Én álltam fel és kezdtem el leszedni Katsukiról a többieket.

-Na álljatok le.-nevettem.-Ha kinyírjátok a névadót akkor hülyén fog hangozni a "Squad" "BakuSquad" helyett.

Ahogy kiszedtem Denkit Bakugou nyakából karjait az én nyakam köré fonta.

-Te csak meg se szólalj, te leszel az, aki a legmesszebb megy tőlünk. Utálsz minket, Ha?-kérdezte miközben egy pillanata elhittem hogy megfulladok, mert úgy megszorított.

És egyessével szakadtak le Bakugouról, hogy most engem gyűrjenek maguk alá.

-Nem meghalni megyek.-válaszoltam kuncogva, holott erre a reakcióra valójában nekem is majd' megszakadt a szivem. Hiszen tudtam hogy nem lesz könnyű kiszakadni a hétköznapi környezetemből, hogy bele essek egy másikba, ahol nem az anyanyelvemen szólnak hozzám, és nincsennek ott a barátaim. Se Katsuki.-Rengeteget fogok haza járni, és szokszor fogunk együtt lógni, okés?

Választ azt nem kaptam, de pár percen belül Uraraka és a többiek is a segítségemre siettek.

Miután minden ételt elfogyasztottunk, amit rendeltünk, és minden poharat kiürítettünk, kifizettük a felhalmozott számlát, mindenki a saját részét és csapatokra bontva indultunk el haza felé. Velem és Bakugouval természetesen a BakuSquad tartott.