Gondolatok《H.S.》

3. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

A nap megingathatatlanul sütött, már a délelőtti órákban járhattunk. Szokatlannak éreztem, hogy nyár végén ilyen idő van, ugyanis majdnem megsültem a vékony takaró alatt. Viszonylag kipihenten ébredtem, bár furcsa volt távol lenni az ágyamtól, amiben már évek óta álomra hajtottam a fejem. Meg kellett szokni, a dolgok változnak és ez így van rendjén.

Természetesen Sam már felkelt. Mindig ő kel fel előbb. Nálunk családi vonás a sokáig alvás, ami egy bizonyos életkor után elmúlik, legalábbis a szüleim már "kilábaltak" belőle, bár így ők délutáni alvókká váltak. A Collins családban mindenki korábban kel, ezért van az, hogyha náluk alszom, sosem úszom meg szárazon. Aidanak és Aidennek Samen kívül még két fia van. Nathaniel a legidősebb, 21 éves és műszaki egyetemen tanul. Josh a legkisebb, 15 éves, Patrickkal évfolyamtársak és barátok. Feltápászkodtam új ágyamból és egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Gyorsan kész lettem, mivel az öltözéssel nem kellett sokat bajlódni, augusztus lévén meleg volt. Sminkelni egyáltalán nem szoktam, a természetesség mellett pártolok.

Kimentem a konyhába és mosolyogva vettem tudomásul, hogy Sam már leszaladt a boltba és vett reggelit, emellett kávét sem volt rest főzni.

- Jó reggelt, már azt hittem, megint le kell öntselek egy vödör vízzel. - dörzsölgette tenyerét egy gonosz grimaszt vágva. Hát igen, szinte minden alkalommal ilyen kellemesnek cseppet sem nevezhető ébresztést kapok, ha 11 óránál tovább alszom. Most 10:53 van, az a 7 perc életmentő volt.

- Neked is jó reggelt. Hát sajna vagy inkább nem, ezt buktad. Ugye nem gondolod komolyan, hogy mostantól minden egyes héten ilyen ébresztéssel jutalmazol? Mert ha igen, kiraklak. - néztem komolynak tettetett arccal, miközben letelepedtem az asztalhoz.

- Úgysem tennéd, nem lenne szíved kirakni. Tudom én. - mosolygott szórakozottan.

- Ó dehogynem. Az evés mellett az alvás az, amiből nem engedek. Azt hittem, tudod. - néztem rá csalódottságot színlelve.

- Igen, tudom, de imádlak ezzel szivatni. - nevetett fel. - Jól van, nem foglak, ígérem. Nem akarok egy morcos Nors mellett élni. - lengetett fehér zászlót vagyis igazából az asztalra helyezett szalvétát.

- Köszi...azt hiszem. Na de most már ehetnénk is. - a gyomrom korgással válaszolt felvetett ötletemre. - Hupsz. - néztem olyan tipikus grimasszal, csupán az izzadságcsepp hiányzott fejemről a kifogásolhatatlan képhez.

- Ugye tudod, hogy holnap lesz a tájékoztató nap? - kezdett neki a nutellás croissant egyikének.

- Tényleg. Már meg is feledkeztem róla. Köszi, hogy szóltál. Lemaradni nem tudnék róla elvégre együtt megyünk. Egyébként mit gondolsz erről, hogy a másodévesekkel leszünk az összevont órákon? - vettem ki a zacskóból egy péksütit.

- Biztos izgi lesz. Nem hinném, hogy bármi hátrányunk lesz belőle, inkább előny. Ők mégis csak itt vannak már egy éve. Szerintem ez teljesen jó rendszer. - fejtette ki teli szájjal.

- Igazad van. - bólintottam. - Hova megyünk bevásárolni? - kérdeztem Samhez hasonlóan levegőbuborék nélkül a számban.

- Busszal elmehetnénk a központba, ott biztos vannak szupermarketek. Nem veszünk olyan sok mindent. - rázta a fejét. Kezeiről lesöpörte az oda rakódott morzsákat, nehogy hajára is jusson egy adag.

- Ezt te sem gondoltad komolyan. Mindig ezt mondod, aztán kb. egy hónapra való nasit veszünk, amit 2 óra alatt elvarázsolunk. - simogattam a hasam színpadiasan, amin legjobb barátnőm csak kacagott egyet.