Gondolatok《H.S.》

19. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

Az óráink után a szöszivel beugrottunk egy pizzázóba, mert kaját kellett vinnünk a srácoknak, akik nem éreztek elég indíttatást, hogy velünk tartsanak, így hozzájuk megyünk ezután. A fogadott bátyám leadta a rendelést, ami nem kevés pizza volt. Háború lesz, amiről nem tudok?! Ja, nem...a srácoknak ez nem lenne elég hosszútávon, mert imádják a pizzát.

- Hugi! Hozod azt a 3 dobozt? - kérdezte Niall. Múltkor “megvédtem” egy galambtól, ami a cipője körül elhullajtott morzsákat akarta csipegetni, ezért a segítő tesójának kiáltott ki. Mindig is szerettem volna egy idősebb fiú tesót is és a szöszi is azt mondta, hogy nem lett volna ellenére, ha lesz egy húga.

- Persze bátyó! - kaptam fel az említett dobozokat a titulus okán elmosolyodva. - Harry még mindig dühös? - nem volt elragadtatva, mikor megtudta, hogy Dylan kísér a bálba, szóval morcos kisfiú stílusra váltott és a velem való kommunikációt is hanyagolja.

- Már kezd megenyhülni. - bökte ki, miután egy pillanatra elgondolkozott. - Nézd, hugi, ő csak jót akar neked! Nem tudhatjuk, hogy Blueway megváltozott-e… Őszintén szólva nekem sincs ínyemre a dolog, de nem szólhatok bele.

- Mit tett, ami olyan szörnyű? Igazán felvilágosíthatna valaki, ha már ennyire tartani kell tőle. - forgattam meg szemeim.

- Ezt nem nekem kell elmondanom, mivel igazából Harry ügye. Ha ő úgy dönt, hogy készen áll, elmondja. De ha az a szemétláda egy ujjal is hozzád ér, Nors, mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy nem állunk jót magunkért. - mondta komolyan Niall, ami tőle szokatlan stílus volt.

- Jó, de hogy várhatjátok el tőlem, hogy kerüljem Dylant, ha nem mondjátok el az okát. Honnan tudjam, hogy nem csak vicc az egész?! - akadtam ki, majd szemöldökráncolva folytattam az utat a jelenlegi otthonuk felé. - Kiakasztó, hogy mindenki ugyanazt fújja, közben meg semmi konkrétat nem mondtok, hogy mit tett.

- Tudod, ez most fájt. Meg is sértődhetnék, amiért azt feltételezed, hogy ilyen aljas tréfával állnék elő… - mondta csalódottan.

- Én…sajnálom… - mondtam néhány megtett méter múlva. - Csak nem bírom ezt a bizonytalanságot. - biggyesztettem le ajkaim. - Dylan egyre többet van velem az iskolán kívül… Harry haragszik rám, téged megbántottalak… Ne haragudj… - folytattam halkan. Niall megtorpant.

- Nem haragszom és nem bántottál meg, hugi. Nehéz helyzetben vagy, de itt vagyunk és segítünk. - ölelt meg a kezében tartott cuccok ellenére.

- Tudom, és köszönöm. - vettem mély levegőt, mielőtt tovább folytattuk sétánkat.

- De, ami a bált illeti… - biccentette felém fejét.

- Niall! Van kísérőm. - csitítottam. - És lesz is, ha tetszik, ha nem.

- Vigyázz magadra! - csak ennyivel és egy gondterhelt sóhajjal reagált mondatomra, mielőtt más vizekre eveztünk a téma terén.

Miért nem látom mostanában Dylant az órákon? Egyedül Windyt látom, aki csatlakozik is, amikor tud. Össze vagyok zavarodva… Dylan az, aki megdobogtatja a szívem, de a barátaim féltenek tőle… Mit kellene tennem? Ahj, ez a hülye tanácstalanság.

- Na végre! - emelte tekintetét a mennyezetre Liam, mikor a falnál állva meglátott minket belépni a méretes bejáraton. A ház hatalmas volt és nagyon szép. Érződött az egyetem stílusa, de a fiúk kellően “belakták” ahhoz, hogy ne legyen olyan idegen és taszító. Ahogy láttam, néhány helyiségbe való bejutás komoly akadályokat okozott a lezárt állapotnak köszönhetően. Ezen helyzetben a srácok által birtokolt lakrészekben ücsörögtünk.