Gondolatok《H.S.》

17. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

Gyomrom görcsbe áll, ha a mai találkozóra gondolok. Szerencsére nyertem egy napot, ugyanis Dylan szólt, hogy a szombat mégsem jó, így átraktuk vasárnapra. Jóformán semmire sem tudtam koncentrálni az eddig eltelt időben, hol izgatott voltam, hol pedig feszült az este miatt. Annyira ideges voltam, hogy az időpocsékolás és kapkodás elkerülése végett előre kikészítettem az öltözetem. Ez nem randi, akkor meg miért izgulok? Talán, mert még nem hívott el így sehova...

- Nors. Nyugi már! Rosszabb vagy mint én. - kuncogott Sam. - Menni fog.

- Örülök, hogy jól szórakozol, én kevésbé. - néztem rá csúnyán.

- Miért is vagy ideges, ha folyton azt hajtogatod, hogy ez csak egy találkozó? - húzta fel szemöldökeit.

- Nem is tudom, talán a gondolat, hogy Dylannel piknikezem. Este. Egy parkban. - mondtam nyomatékosításként elválasztva a szavakat.

- Látod, teljesen randi szagú. - mondta nyugodtan. Sóhajtva eldőltem, egyenesen a kanapéra esve. Ez a mozdulat már rutinszerű.

- Bakker…most aztán ez segített. - szarkasztikus kiakadásom után szükségem lett volna egy sajtburger menüre. - Mintha egy fuldokló embernek mondtad volna, hogy mély levegőt.

- Hé! Azért ilyen gonosz nem vagyok!

- Hogyne. Szóval most el kellene terelned a figyelmem. - fújtam ki a levegőt.

- Nors. - szólt keresztbe tett kézzel legjobb barátnőm.

- Hm? - rágcsáltam alsó ajkam.

- 17:48 van. - közölte. A szemeim hatalmas nyílásával egyetemben pattantam fel.

- Ó, ez esetben erről lekéstél. Majd legközelebb. Mi lenne, ha itt maradnék és te… - próbálkoztam, de ő megelégelte izgatott lényemet, így elhallgattatott.

- Szia Norelle! - tolt ki az ajtón.

A parkban már messzebbről is láttatni engedte magát piknikhelyünk a meggyújtott gyertyáknak hála. Dylan kedves volt, tudta, hogy nem igazán preferálom az alkoholt, ezért üdítővel készült annak ellenére, hogy ő maga szeret alkoholos italt fogyasztani hasonló alkalmakkor. Az étel pizza volt és a közeli cukrászdából hozott süti. Eredeti.

- Várod már a bált? - kérdezte lenyelve a falatot. - Azt hallottam, hogy lesz egy kis party a szövetségi házban is a bál után.

- Arról én is hallottam. Igazából nem nagyon… Nem vagyok a bálok embere, pláne egy puccos ruhában, de ki fogom bírni. Egyszeri alkalom és nem halok bele… Remélem… - grimaszoltam. - Te hogy vagy vele? - öblítettem le a gyors ételt.

- Én már nagyon várom, főleg a partyt. Állítólag az eddig rendezett bulik mind eszméletlenek voltak. - erősítette a Nialltől hallott információkat. - Ugye nem hagyod ki?

- De! Unalmas életet élek, nem szeretem a bulikat. Sok részeg ember betömörülve egy helyre… Ebben mi a jó? - váltottam szkeptikusra.

- A szórakozás. Légyszi, Nors! - nézett bociszemekkel. Általában ellen tudok állni, de ha tovább nézem, talán elolvadok azoktól a szemektől és mosolytól.

- Jó, talán. - ingattam fejem mosolyogva.

- Szóval igen. Tudtam, hogy megnyerő lesz a szomorú arcom. Nem lehet ellenállni a sármomnak. - mondta  fellengzősen, felfelé görbítve ajkait. Tényl… Inkább hagyom, mielőtt hangosan kimondom.

- Khmnagyképű… - köhintettem játékosan.

- Mégis kire gondolsz? - nézett a háta mögé tettetett meglepettséggel. Erre a színészeket irigységre sarkaló mozdulatra kitört belőlem a vihogás.