Gondolatok《H.S.》

69. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

Harry titokzatos énjét előhívva rukkolt elő az ötlettel, miszerint a nyári kikapcsolódás részeként elvisz valahová, ahol kettesben élvezhetjük a tervezett napokat. Természetesen kérdés nélkül igent mondtam és faggatni kezdtem, ám számomra igencsak rossz szokásához híven hajthatatlan volt és alapvető dolgokon kívül, mint a tervezett napok száma, semmit nem szándékozott elmondani, akárhogy próbálkoztam. Lehettem egyszerű, pimasz, perverz, gonoszkodó vagy akármi, mert semmi nem hatotta meg, bár én örültem, ha jól érezte magát és jól szórakoztam, mikor szenvedőre vette a figurát.

Hosszú percek óta kerestem az egyik pólómat, amit magammal szándékoztam vinni, ám az sehol nem mutatkozott meg. A ház szinte minden zegzugát átkutattam és a biztonság kedvéért még a tetőn, illetve a medencében is megnéztem, viszont törekvéseimet továbbra sem koronázta siker, ámbár Dia szekrényének átnézése közben megtaláltam azt a melegítőmet, amit hónapok óta kerestem. Hova a francba lehet elrakni egy olyan pólót, ami szinte rikít neon rózsaszín árnyalata miatt?! Legutoljára azt hiszem akkor volt rajtam, amikor hétvégén Harrynél voltam, de onnan biztosan visszahoztam, mivel Anya még meg is jegyezte, hogy leettem. Vagy az a másik pólóm volt, amire ráfröccsent a leves?

Kreativitásomnak útjába állt egy határ, ezáltal semmi ötletem nem volt, hol bújkálhat a ruhadarab. Lemondó fújtatásom kíséretében visszasétáltam szobámba és a félig készen várakozó bőrönd mellé dőltem, arcom bal részét összeismertetve az öblítő illatú, frissen mosott takaróval fedett bútorral. Jobb tenyeremet a takaróra helyeztem, míg bal kezemmel az ágy szélébe kapaszkodva mutattam be látványos szenvedésem egyik fajtáját, miközben további lehetőségeken gondolkodva bámultam a kék bőrönd oldalát.

Szenvedve nyöszörögtem, amikor hirtelen egy test nehezedett lényemre, amin csodálkoztam, ugyanis a padló néhol előforduló recsegésének ellenére nem hallottam a behatolót. Az illat, a gyűrűkkel ékesített kéz, az orcámat érő puha felhőcskék és lágy cirógatás miatt könnyedén megállapítottam támadóm kilétét és boldog mosolyra húztam ajkaimat, miközben felsandítottam arcára.

- Lustálkodsz, Cicám? - szeretgette orrával a fülem körüli területet. - Pedig abban a hitben éltem, hogy nélkülem egész éjszaka tudsz aludni anélkül, hogy előtte jól kifárasztod mindkettőnket. - mosolygott pimaszul, megmutatva aranyos gödröcskéit. Teste sajátom jobb oldalának dőlve tartott maga alatt, jobb karjára nehezedve, hogy ne engem nyomjon össze.

- Ebből a szögből tökéletes rálátás nyílik a tokámra, jól gondolom? - tettem fel a hirtelen eszembe ötlő kérdést, mire Harry felkuncogott. Szavaim nyomatékosítása végett jobb kezemet nehézkesen, de az említett területre emelve kezdtem grimaszolni. - Nyaktorna. - hadartam el hangosan.

- Már megint a toka téma. - ingatta fejét hitetlen mosollyal. - Virágszálam, mindenkinek van tokája. Látod? - mutatta be sajátját, amin halkan elnevettem magam, törekvése mégis jólesett.

- Tudom, Harry, de most úgy érzem magam, mint aki véletlenül az előlapi kamerát nyitotta meg. - kacagtam fel hangosan saját poénomon, bár kár volt, mivel a rám dőlő test okán nem élvezhettem akkora szabadságot, ezáltal a hasizmaim rándulása közben sem tudtam helyzetet változtatni, ezért panaszos nyöszörgésekkel adtam Barátom tudtára a kényelmetlenné vált pozíciót. - Kezdek matrica lenni. - szavaim mellőzésre kerültek, ugyanis Harry a fülemhez hajolva kezdett beszélni.

- Baby, imádom, amikor nyöszörögsz alattam. - duruzsolta elmélyült hangon, amitől gerincem mentén végigsuhant a jólesően borzongató érzés. Az információ váratlansága miatt zavarttá vált vonásaimat összeismertettem a kék takaróval, hogy elrejtőzzek a huncut csillogást kapó szemek elől.