Gondolatok《H.S.》

56. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

Gondtalanul szuszogtam az álmaimat képző jelenetek között takaróm menedékében a hétvége és a szünet első napján, amely máris feladatokat tartogatott nekem, legalábbis mások elgondolásait tekintve, ugyanis csengőhangom szeretett dallamaira kényszerültem felébredni egy általam még hajnalként megélt ismeretlen, délelőtti időpontban. Legjobb barátnőmmel egyszerre kezdtünk morgolódni artikulálatlan hangok kiadása közben, amíg hunyorogva a telefonért nyúltam. Manny a fejére húzta a paplant és átfordult az oldalára.

- Hallo? - szóltam bele morcosan csengő reggeli hangon. A hívó fél neve nem jutott el az agyamig csak az időpont. 10:09, azaz még javában hajnal. Kimerült voltam, főleg az utóbbi hetek miatt, bár ez látszólag egy cseppet sem zavarta az engem kereső személyt.

- Jó reggelt, Nors! - szólt bele Liam. - Most gondolom a pokolra kívánsz, de fontos dologról van szó. - álmosan dörzsölgettem a szemem, miközben feldolgoztam a hallottakat. - Remélem, hogy kiheverted már a tegnapi civakodásotokat, ugyanis van egy kis probléma a barátoddal.

- Liam, ajánlom, hogy valami oltári nagy hülyeség legyen, amit csinált, ha már fel kellett kelnem, főleg, mert nem mellesleg még mindig haragszom a tegnapi miatt. - motyogtam. Megpróbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy artikulált hangok szökjenek ki számon, viszont nem tudnám 100%-ra mondani, hogy sikerült. Harry tegnap annyira elemében volt, hogy értem akart jönni este a kávézóba, ugyanis beugrottam Audrey helyett, aki Niall társaságában töltötte az elkért két óráját. Kiborított a megfigyelésével, amit féltékenységtől csöpögő üzeneteivel tetézett, mindemellett a ténnyel, hogy képes volt belibbeni az ajtón annak ellenére, hogy a rémálom bármelyik pillanatban betoppanhatott volna, ugyanis nyomozó akciója nem csupán az egyetem területére vonatkozik. Hazaküldtem Szívem Hercegét, majd amint a kollégiumba kerültem, felhívtam és civakodni kezdtünk, majd sértetten kijelentette, hogy nem akarok Vele lenni, ami nem igaz, viszont kockázatos. Így nem játszhatunk, mert veszélyes és ebben a mértékben ezt nem vállalhatjuk. Az ürülni készülő kuka azzal vált telítetté, hogy közöltem Vele, nem fogok átmenni Hozzá, ugyanis Samnek szüksége van rám. Összevesztek Alexszel és olyan makacsok, hogy egyikük sem akar lépni.

- Két makacs… - sóhajtotta a vonal végéről. - Ma van a szülei fogadalmának napja és nélküled nem hajlandó menni. - közölte idegesen. Basszus, teljesen kiment a hülye fejemből, hogy mikor van, viszont megmondtam Harrynek, hogy ez is kockázatos.

- Liam, tudjátok, hogy mi a véleményem erről és nem tudom, hogy megoldottátok-e, ráadásul most éppen a sértett kisfiút játsza, úgyhogy…nem tudom...vagyis de, viszont... ahj...- fejtettem ki immáron éberebben. Kár, hogy olyan aranyos az a sértett kisfiú.

- Nors, kérlek! Halálosan komolyan gondolja a dolgot. Itt ül a kanapén egy szál alsónadrágban, pedig fél órán belül indulnunk kellene. - esett kétségbe, legalábbis hangszíne alapján. - Folyton azt hajtogatja, hogy nélküled nem megy és mivel az üzeneteire nem válaszoltál muszáj volt felhívnom téged.

- Sajnálom, de aludtam. Milyen egy idióta helyzet ez… Liam! - nyüszítettem. - Mi a francot csináljak most? Tudod, hogy a rémálom rájöhet, viszont nem akarok csalódást okozni, főleg nem annak a tökkelütött kisfiúnak. Inkább ne válaszolj, tudom, hogy mit mondanál, de akkor is! Tudom, hogy mit kellene tennem, de ez tényleg nagy nyomás. - Mit teszel, ha tudod, hogy mit kell tenned, mégis a helyzet bonyolítja a kivitelezést?!

- Nors, ha nem jössz, le fogja késni a szülei esküjét és Anne teljesen ki lesz borulva. Hagyd a francba azt a hülye picsát, arra van megoldásunk! - erőteljes hangneme okán összehúztam szemeimet, ugyanis nem számítottam ilyen erős impulzusra reggel, amikor ki sem látok a fejemből. Tudom, hogy mit kell tennem, de jól jönne a megerősítés. - Nos?