Gondolatok《H.S.》

23. Fejezet

《Harry Styles szemszöge》

Fáradtan léptem be a jelenleg otthonomként szolgáló hatalmas ház bejáratán. Nyugtalan voltam, mert féltem egyedül hagyni a lányt, viszont így kellett tennem legalább néhány órára. Bármennyire is szívesen maradtam volna vele, el kell intéznem egy-két dolgot. Reggel kaptam egy üzenetet Liamtől, miszerint Bluewayt nem találják. Rettentően nehéz volt nem feldühödni, de sikerült visszaszorítanom magamban a tombolni kész Harryt annak érdekében, hogy North ne zuhanjon vissza.

Tehetetlenségemben egy kimerültségről árulkodó, mégis erőteljes csapást mértem a mellettem lévő falra, melyen csattanásra Louis bukkant fel a helyiségben.

- Neked is jó reggelt! - köszöntött a falnak dőlve. - Hogy van Nors?

- Szia Tommo. - veregettem meg felém eső vállát két lépés megtétele után. - Ma egész jól, legalábbis eddig, de tegnap nagyon ki volt borulva. Rendesen ráijesztett az a görény a kis akciójával. - sétáltam a nappaliba Louisval a nyomomban. - Ki az az agyilag megborult, aki így akar ártatlan lányokat az ágyába kényszeríteni?!

- Blueway. - jött a logikus válasz a költőinek szánt kérdésemre. Leültem a kanapéra, s szemeimet behunyva hátradőltem. Lassan megérkezett a csapat maradék két tagja is, akik körém gyűlve kezdtek faggatni a tegnap estéről. Nagyvonalakban beavattam őket, ám az együttalvós részt és puszit nem részleteztem. Hiába hagytak bennem mély nyomokat.

- Mi a francokat csináljunk most, hogy Blueway eltűnt? - tette fel a mindannyiunkat foglalkoztató kérdést Liam. - Az biztos, hogy nem csak bulizni ment, mert még a koleszos sráctól is elvitte a cuccát, vagyis valami ilyesmit motyogott, miután beállítottam hozzá.

- Jah. A focis srácok sem látták. Még Will sem, pedig ő aztán mindenkit megállít és végtelenségnek tűnő ideig beszél hozzá. - gesztikulált a jobb oldalamon lévő fotelben ülő szöszi srác. - De Bluewayt hajnali egy után senki sem látta. Még a gondnokot, öreg Barnyt is megkérdeztem, de semmi. - osztotta meg nyomozásának fejleményét.

- Elég para, hogy köddé vált. Szerintem betojt és lelépett. - dobolt a dohányzóasztalon Lou. Szemöldökeit összehúzva próbált megoldást találni a kérdésre. - Pedig amellett, hogy szétrugdosnám azt a köcsög fejét, megkérdezném tőle, hogy miért pont Nors lett az áldozata. Ott volt az a másik csaj...valami Carmen…

- Catlyn. - javította Liam egyszerűen.

- Baszki, nem mindegy?! - nézett Paynora, aki csak maga elé tartotta a kezét védekezésképpen. - Na. Miért nem ment inkább arra a csajra?! Egy olyan sarki még örült is volna...vagy nem, mert valószínűleg nem a kis halacskákra utazik. - utalása férfias nevetéseket hívott elő belőlünk.

- Bárcsak tudnám, de attól tartok, hogy ezzel még nincs vége… - sóhajtottam a mennyezet felé emelve tekintetem, miközben kezeimmel a combomon doboltam. - Nem olyan, aki tartósan távol marad. - közöltem a számomra tényként számontartott dolgot. - Legalábbis tőlem, mert valahogy mindig a nyomomban koslat.

- Lehet, hogy buzi… - szúrta közbe Liam. Szavaira homlokomra csaptam jobb tenyerem, mielőtt a barna hajú srácra emeltem hitetlenkedő vonásaimat.

- Ez a patkány is csak akkor támad, ha sarokba van szorítva. Máskülönben menekül. - mérgelődött Nialler. - Egyszer jönne ide emberhez méltóan és mondaná el, hogy mit akar. - húzta össze szemöldökét mérgének kimutatása végett.

- Az jó volna. Már elegem van ezekből a kibaszott körökből. - túrtam ingerülten göndör fürtjeim közé. - Rendszeresen gondolkozom azon, hogy mi lett volna, ha Lilyvel másképp alakul. Az egészben az a nevetséges, hogy nekem lenne jogom az őrületbe kergetni a folytonos húzásai után. Már akkor is állandóan a nyomomban volt egy olyan dolog miatt, ami nem is az én művem.