Gondolatok《H.S.》

28. Fejezet

《Harry Styles szemszöge》

Egyetlen testvérem felruházta magát a lelki segítőmmé, ezért mindenáron az érzéseimről kívánt beszélgetni velem. Szeretem a nővérem, de ahelyett, hogy hagyott volna aludni, felkeltett és követelte tőlem a pontos részleteket, illetve elmondta a véleményét Dakotáról. A megcsalós incidensről sejthetően Anya értesítette, aki megérkezésem pillanatában rögtön levágta, hogy valami nincs rendben. Igaz, ő az egyetemre is tippelt, de az nem jött be.

Hogy mit láthatott? A felettem uralkodó káoszt, ami az érzelmeimnek hála alakult ki. Dakotát sebtében kezdtem a “lezárt” feliratú, képzeletbeli dobozba pakolni, viszont itt van North, aki folyton figyelmet követel magának elmémben, még ha nem is tud róla. Sürgősen beszélnem kell Dakotával, ahogy már eddig is kellett volna, viszont amióta kiviharzott a szobából, nem láttam és basszus, nem is akarom. Mondjuk nem is kerestem, sőt időm sem akadt, de mindenképpen le kell zárnom, mert így a cselekvés terén is meg van kötve a kezem, hacsak nem szándékozom csalfa “barátnőm” példáján élni.

A tegnapi beszélgetésünk alatt  nővérem talán a tudtán kívül  elindított egy úton, mégpedig a barna szemek birtokosa felé, ahogy Liam is tette. Gemma azt mondta, hogy a kutya se rágja szét a cipőt, ha talál egy csontot és azt hiszem, akármennyire is morbid, az én csontom már megvan, ezért elengedhetem a cipőt, ami rossz minőségét bizonyítva átvert.

Furának tűnhet, hogy a családom női tagjai már kapizsgálják az új felé szőtt terveimet, de nem foglalkoztatott soha mások véleménye. Ők ismernek a földkerekségen élők közül az egyik legjobban, persze, hogy általában elfogadom a segítségüket. Szokatlan belegondolni, hogy tulajdonképpen Apa volt az egyetlen, aki valamennyire is bírta Dakotát, viszont ebben az apjával kötött üzlet igencsak közrejátszott. Most már ő sem viselné olyan jól a jelenlétét.

- Harry! - a kanapén fekve nyomkodtam a telefonom, amikor jött Gemma és nemes egyszerűséggel rám ült. - Styles! - legyezett szemeim előtt.

- Gemma, jelenleg elég idegesítő testvér vagy. - pillantottam rá a világító képernyő mögül.

- Nem izgat. Kivel írogatsz? - hajolt volna bele a készülékbe. - A titokzatos lánnyal? - North gondolatán erőteljes dobbanást produkált a véremet pumpáló szerv. Nővérem idegesítése miatt egyre messzebb emeltem az immáron lezárt billentyűzetű telefont. - Harry, ne legyél már ilyen! Nos? - nézett várakozóan. Összeborzoltam lila színben pompázó haját, mielőtt válaszra méltattam.

- Niallerrel beszélek, te kis kíváncsi.

- Jól van, de attól nem kell tönkre tenned a hajam! - nyafogott eredeti állapotára igazítva hajkoronáját. - Mikor indulsz a lányért? Igazán elmondhatnád a nevét. - mérgelődött, viszont a kíváncsi csillogás ott lapult a barna szemekben.

- Kajálok és megyek is. - feleltem lazán, ignorálva bosszankodását. - Apropó, mikor lesz kész az ebéd? - néztem karórámra. - Jó lenne háromnegyed egykor elindulni, viszont már negyed van. Anya is csak ilyenkor tud elcsúszni...

- Hihetetlen, hogy nem vagy képes elárulni a nevét. Barna haj és szem, de név semmi! - nézett rám összehúzva szemöldökeit. Anya egy fakanállal a kezében sétált a nappaliba és megállt a TV előtt.

- Gyerekek, 10 perc és kész lesz az ebéd. Harry Drágám, te itt eszel vagy csomagoljak? - kérdezte szülőanyám érdeklődő pillantással.

- Itt eszem. - vágtam rá. - Gem, leszállnál rólam?

- Lássuk csak… Nem, de hajlandó vagyok kompromisszumot kötni. - fonta keresztbe karjait nyertes mosollyal.

- Ki vele! - sóhajtottam sejtvén az egyezséget képző feltételt.