Gondolatok《H.S.》

14. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

Sebesen szedtem lábaim a kővel borított járdán a fenyőfák mellett megtalálható padhoz igyekezve, ugyanis pár perccel elmúlt négy óra. Sam rendesen kifaggatott mindenről, így késve indultam. A padtól már csak néhány méter választott el, így megpillanthattam a fekete üstököt. Farmernadrágban és bőrdzsekiben ült, egyenesen rám irányítva égszínű szemeit. Borzalmasan jól nézett ki. Mikor elé értem, felegyenesedett, s megcsapkodta maga mellett a padot, jelezve, hogy foglaljak helyet.

- Hello Nors. - üdvözölt egy halvány mosoly kíséretében.

- Szia. Bocsi, hogy késtem, de Sammel eldumáltuk az időt. - mondtam kissé lihegve.

- Nem probléma. Igazából nekem kellene bocsánatot kérnem. Undorítóan viselkedtem veled mostanában, csak történt valami, amitől megijedtem és nem tudtam, hogy mit tegyek. Térre volt szükségem a gondolkodáshoz. - robbant ki belőle. - Úgyhogy sajnálom. - nézett kérlelően. Óceánkék szemei ragyogtak a lámpák fényében, igéző tekintetet varázsolva a fiú arcára.

- Öhm… Rendben, megbocsátok. Bár legközelebb, ha ilyesmi van, kérlek tudasd velem valahogy, mert azt hittem, valami rosszat tettem. - bólintott. - Megkérdezhetem, hogy mi történt?

- Owen rávilágított néhány dologra. - szemeiben furcsa csillogás gyúlt. - Ezeket átgondoltam és most igyekszem az elhatározásaimat véghez vinni. Elsőként, ráérsz szombat este?

- Azt hiszem, igen. - Most ez randi lesz? Mit mondhatott Owen?

- Remek, akkor érted megyek 6-ra és csinálunk egy esti pikniket. Mit szólsz? - húzogatta szemöldökét.

- Benne vagyok. Még sosem piknikeztem este. - lelkendeztem.

Megbeszéltük a részleteket és még néhányszor biztosított, hogy legközelebb szól, ha baj van. Ugyanúgy folytattuk a jó hangulatú csevegést, ahogy régebben. Nagyon örülök, hogy visszatért és boldog vagyok a meghívás miatt. Lehet ez egy engesztelő program, vagy randi, mit számít?! Végre nem oxigénként kezel!

- Örülök, hogy újra minden rendben. Soknak tűnt ez a másfél hét. - nevetett halkan, ahogy kinyitotta nekem a kollégiumhoz tartozó ajtót. - Hiányoztak a beszélgetéseink.

- Őszintén szólva nekem is. Ilyen sok idő eltelt volna, amióta utoljára hallottam a cikis sztorijaidat?! - kérdeztem humorizálva, tettetett meglepődöttséggel.

- Tényleg elképesztő! - tette szája elé a kezét, felvéve humorom fonalát. - Be kell pótolnunk! Szombatra előkészítek egy adagot! - kacsintott, majd órájára pillantott. - Ne haragudj, de még el kell mennem, majd holnap találkozunk! Szia! - intett.

- Rendben. Szia! - viszonoztam gesztusát boldogan, nem igazán foglalkozva gyors lelépéseinek okával. Vigyorogva sétáltam a Mannyval közösen birtokolt lakrészbe, ám, mikor a kilincs lenyomását követően meghallottam Sam és Alex önfeledt nevetését azonnal megbántam, hogy ilyen sietve jöttem vissza.

- Á, Nors, szia! - köszöntek két röhögés között a kanapén fetrengve.

- Sziasztok! Bocsi, hogy megzavartam a tanulást. - vakargattam meg hajtöveimet zavarom okán.

- Semmi baj. Már úgyis meguntuk. - mondta Alex, egy ásítással igazolva kijelentését. - Csaphatnánk egy kártya partit. Hívjunk még át néhány embert!

- Én benne vagyok. - nézett a fiúra ragyogó mosollyal Sam. - Nors?

- Én is. Kiket hívjunk még? Windyt és Bettyt? Meg áthívhatnánk Harryéket is. - mivel már találkoztak egymással, nem hittem, hogy gondot jelentene.